December 15-16-án kétnapos koncertsorozatra kerül sor az Uránia Filmszínház Dísztermében, amelynek során Szabó Ildikó csellóművész és Lajkó István zongoraművész Beethoven összes csellóra és zongorára írt művet előadják. „Op. 5-től Op. 102-ig, a “koraitól” a “kései” alkotókorszakig kapunk esszenciát Beethoven-művekből.
Beethoven már az Op. 5 két szonátájával is bizonyítja kompozíciós képességeit, melyekkel teljesen új területre lép, és egyidejűleg felállítja a saját maga és az utókor számára is a mércét. Hogy Beethoven a zenetörténetben mennyire egyedülálló, annak egyik bizonyítéka a cselló-zongora szonáták létezésének ténye. „Új testamentuma” születik a hangszerkombinációnak, új formák és feltétlen kifejezőerő jellemzi a műveket.
Sokan elfelejtik, hogy Beethoven tekinthető a klasszikus csellószonáta, mint műfaj, megteremtőjének. A hegedűszonátáknál Mozart jó példaként követhető, de Bach gambaszonátái csak korlátozott mértékben használhatók modellként. Az áttörés, a „koncertező cselló” emancipációjához hozzájárul az első két szonátához hasonlóan a porosz udvari látogatáshoz köthető Variációk Händel egy népszerű témájára, melyet szorosan követnek Mozart egy-egy Varázsfuvola témájára írt variációi.
Míg az első szonátáknál Beethoven nem hagyott kétséget afelől, hogy virtuóz zongoristaként mutatkozhasson be turnéi alatt, addig a centrális A-dur szonáta, mely közvetlenül az 5. és 6. szimfónia után született, az arany középút: már valóban két egyenrangú hangszer párbeszédét hallhatjuk. A csellószonáták sorozata az Op.5-ös kezdethez hasonlóan zárul, az Op. 102 szonátapárjával. A formai újítások itt sem maradhatnak el – több, mint 200 évvel a komponálásuk után is sötétben tapogatózunk, mi lehetett a mester valódi szándéka, előadóművészek és zenetudósok gyakori szenvedélyes vitatémájává válnak a tételszámok,- és szerkezetek.
Beethoven maga a C-dúr szonátát “szabad szonátának” nevezi. Párja, a D-dúr első ránézésre hagyományosabb, klasszikus háromtételes műnek tűnhet, ám a 3. tétel kettős fúgája mind a mai napig elképesztően modern hangzású. – írja Szabó Ildikó az esemény ajánlójában. A kivételes tehetségnek tartott csellóművész 4 évesen kezdett csellózni, 11 évesen már a Zeneakadémia növendéke volt. 12 évesen adta első szólóestjét a Művészetek Palotájában, 14 évesen elkészítette első szólólemezét, Tündértánc címmel.
Szabó Ildikó rendszeresen koncertezik Európában, világhírű koncerttermekben játszik. 2020 óta a Kronbergi Akadémián folytat tanulmányokat Wolfgang Emanuel Schmidtnél. 2013-ban Junior Prima díjjal tüntették ki, ettől az évtől a Német Zenei Alapítvány jóvoltából egy 1894-es Antonio Sgarbi csellón játszik.
Szabó Ildikótól azt is kérdeztük, amikor valaki négyévesen hangszert választ magának, van-e egy kicsi gyermekként felfogható, befogadható érzelmi vonzódása a hangszerhez vagy inkább az általa keltett zeneiség, dallam az, ami megfogja?
Műsor: Papageno
Adás: 2021.12.11.
Műsorvezető: H. Varga Mariann
