A REQUIEM AZ A ZENE, AMI ÁTFORMÁLJA AZ EMBERT

 

A Hangjelek rovat vendége szerdán 8 óra után Zsoldos Dávid, a Papageno igazgatója. A mai téma pedig a Requiem, ami nem más, mint „belső megtisztulásunk hihetetlen szép zenéje”.

 

A Requiem – gyászmise – azt mutatja be a zene nyelvén, hogy hogyan gondolkodunk azokról, akik már eltávoztak.

Rendszerint az őszi időszakban szoktak felcsendülni a filharmóniákban, koncerttermekben, templomokban a rekviem műfajában íródott zenei művek, vagyis a gyászmisék.

Számos rekviemmel találkozunk a klasszikus zeneirodalomban, viszont ez a műfaj állandó inspirációs forrás filmzeneszerzők és más modernebb műfajban alkotók számára is. A zenetörténelem egyik legismertebb és leggyakrabban előadott rekvieme a Wolfgang Amadeus Mozarté, a zeneszerző utolsó műve, amely nemcsak az alkotói zsenialitást bizonyítva vált elismertté, hanem rengeteg legenda, mítosz terjedt róla. Például, amíg nem tisztázódott a darab megrendelőjének kiléte és a megrendelés miértje, addig az a legenda járta, hogy Mozart saját temetésére írta a Requiem-et. Valóban ez volt az utolsó műve és valóban eluralkodott rajta a betegsége, de végül tisztázódott a misztikus kérdés: megrendelője Walsegg von Stuppach gróf volt, aki sajátjaként akarta előadni a művet, ezért titokban, közvetítőn keresztül tárgyalt a zeneszerzővel.

Mozart után is számos rekviemmel gazdagodott a zeneirodalom, minden korban és stílusban találkozhatunk gyászmisékkel, mint például: Liszt Ferenc, Hector Berlioz, Johannes Brahms, Giuseppe Verdi, Camille Saint-Saëns, John Rutter, Gabriel Fauré, Antonin Dvořák, Ligeti György művei.

Műsor: Nyitány

Kezdés: szerda 7:00

Műsorvezető: Szerémi Nóra

Back To Top