A kíváncsiság akkordjai

Írta: 

Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: a zene, a természettudomány és a kettő metszetében álló civilizált ember egyidősek. Aktuális világnézettől függetlenül feltehetően szinte minden korban és minden társadalomban jelen volt a kíváncsiság, voltak kísérletek a körülöttük zajló jelenségek értelmezésére, a felmerült kérdések megválaszolására. A szellemi éhség mellett szükség volt lelkük táplálására is – a számok, képletek, rajzok az elme, a hangok, szólamok, akkordok viszont a szív mélyére hatoltak be. De mi történik akkor, ha a tudományos kíváncsiságot zenével próbáljuk érzékeltetni? Ennek jártunk most utána.

A második Hold zenéje

Ha arról kérdezünk valakit, mondjon egy példát „tudományos zenére”, a ma húsz éven felüliek valószínűleg a Magyar Televízió ikonikus ismeretterjesztő magazinjának, a Deltának zenéje fog beugrani. Az 1964-től több, mint 50 évig (!) futó műsor három évtizeden keresztül szinte egyet jelentett Kudlik Júlia nevével, a nézők számára pedig nyugati ablakként szolgált a korabeli legújabb tudományos eredmények bemutatása révén.

A zene a The Electrosoniks – Song of the Second Moon c. számának részlete, mely csak a magyar nézők emlékeiben forrt össze a nagy fehér háromszöggel, azaz a görög delta betűvel, a sarkvidéki vándorokkal, a vulkánkitöréssel és a galaxisokkal. Érdemes meghallgatni az eredeti verziót, egy perc után olyan taktusok következnek, amelyeket eddig valószínűleg kevesen hallottunk.

Delta főcím

Tom Dissevelt & Kid Baltan - Song of the Second Moon (1957)

Egy dallam a mindenség zenéjéből

Hasonló a helyzet Carl Sagan (1934-1996) amerikai, méltán népszerű csillagász Kozmosz c. sorozatának zenéjével is. Az 1980-ban indult, 13 részes sorozat hazánkba is eljutott, a tudományos ismeretterjesztés hasonlóan jelentős mérföldkövének számít, mint a mi Deltánk. Az élet eredetétől a földön kívüli élet lehetőségeit keresztül szinte valamennyi csillagászati témát érintő sorozat zenéjét a görög (!) származású Vangelis szerezte. A tematikához tökéletesen passzoló zongora- és hegedűjátéktól szinte kirázza az embert a hideg – érdemes visszaidézni.

Nem tévedünk nagyot, ha a zeneszerzőket leginkább a csillagászat illeti meg, a legnagyobb hatást kétségkívül ez éri el. A természettudomány rejtélyei azonban sokkal szerteágazóbbak.

Számok természete – a természet számai

Ahogy az előző két példa is jól mutatja van, hogy a tudomány találja meg a zeneszerzőt (Kozmosz), de van, hogy a már meglévő koncepcióhoz találnak egy odaillő zenét. Így lehetett ezzel Cristóbal Vila is, aki azt mutatja be különleges hangulatú animációjában, hogyan van jelen a matematikai Fibonacci-sorozat és az abból levezethető aranymetszés a természet növényeiben, állataiban és szinte minden mintázatában. A már a Leonardo da Vinci által ismert matematikai törvényszerűség bizonyítottan működik, de hogy miért, azt igazán senki sem tudja. Wim Mertens Often a Bird zongorajátéka tökéletes választás. Ki tudja, talán tudatosabb is, mint gondolnánk.

A számok által diktált zene

Zenét szerezni nem egyszerű feladat, eljátszani sem. Többek között azért, mert az, melyek a kosszonáns és disszonáns hangok, mely akkordok hangzanak „jól”, mind-mind matematikai aránypárok függvénye (még ha ez nem is mindig tudatos). Az ütemek, a hanghosszúságok, a hangmagasság frekvenciája tisztán matematikai és fizikai fogalmak, a művészet abban áll, hogy ezekből mit hoz ki a zeneszerző. De mit kapunk akkor, ha magát a zeneszerzést is a matematikára bízzuk?

Ilyen kísérletet rengetegszer lehet látni, ilyen pl., amikor a Fibonacci-sorozat (1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34…) elemeit vagy a = 3.14159265359… számjegyeit rendelik hozzá a hangokhoz.

A látható zene

A „tudományos zenékre” igaz az, amit a filmzenék esetében is elmondhatunk: akkor éri el igazán célját, akkor éri el a legnagyobb hatást, ha a képet is látjuk. A földöntúli zene akkor szól igazán nagyot, ha közben mi magunk is utazunk a galaxisok közötti végtelenben, a matematikai rejtélyek pedig értelmetlené is válnak, ha csak a zenét halljuk. De most fordítsuk meg a kérdést: mi lenne, ha magát a zenét látnánk?

Vallás és tudomány

A természettudomány a zenével sosem állt ellentétben, nem úgy a keresztény vallással. A két teljesen eltérő, középkori világnézetből eredő konfliktusok – miszerint a Föld van-e középen, vagy a Nap – mind a mai napig éreztetik hatásukat, annak ellenére, hogy az eredeti kérdésben természetesen már konszenzusra jutottak. A Dan Brown: Angyalok és démonok kötetéből készült filmje központjában a mai modern kereszténység és a természettudomány mesterségesen generált ellentétéről szól, a CERN központi részecskefizikai kutatóintézet zajló anyag-antianyag kísérletek kapcsán (ilyenek valóban zajlanak, de a történet erősen túloz). A film zenéjét Hans Zimmer szerezte: a soundtrack egyik tétele a Science and religion címet viseli. A hegedűszó fájdalma, a kísérteties hangzásvilág, majd a feszültséget sugárzó taktusok tökéletesen tükrözik, mennyire nincs még mindig nyugalom a kérdésben, még ma, a XXI. században sem.

Tökéletes(nek tűnő világ)

Éjjelenként alszik a város, nem jár a villamos, a TV-adások is szünetelnek néhány órára – hiszen ki néz TV-t hajnali kettőkor? Így volt vele éveken keresztül az egyik magyar televízió csapata is, akik azonban nem a régi időkből jól ismert monoszkópot sugározták, hanem a Földet, a műholdak magasságából. Akár órákon keresztül el lehetett nézni a különleges atmoszférájú zenére forgó Földet, mely olyan méltóságteljesen végzi dolgát, mintha a felszínen minden tökéletesen rendben lenne. Idilli kép, még ha tudjuk, hogy sajnos ez távolról sem igaz.

Kép: Unsplash/Chase Clark

Hírlevél feliratkozás

Feliratkozom

1022 Budapest, Detrekő u. 12. +36-1-786-64-64