A láthatatlan zenész

Írta:Szatmári Róbert

IMG 1208 m resizeA Vonnegut-rajongók nem felejtik el az író első regényét, a Gépzongorát. A regény ismerős utópiát rajzol egy olyan világról, ahol minden munkafolyamat gépek ellenőrzése alatt van, ahogy az élet több területe is. Ebben a "szép új világban" a mérnökök az új istenek, a kiváltságosok, akik eldöntik merre haladjon az emberek élete. A regény főhőse is mérnök, akinek azonban elege van az új rendből, értékválságot kiált ki, majd nekilát előkészíteni a technikaellenes forradalmat. A géprombolók viszont, miután sikeresen végrehajtották a nevükkel jelzett változásokat, azonnal elfoglaltságot, azaz számukra az egyedül értelmezhető munkát találják meg önmaguknak: elkezdik újra összeszerelni a már széthullott robotokat.

Nekem azonban most egy érdekes előadásról kell írnom, de a kapcsolat az írandók és az idézett remekmű között persze nyilvánvaló. Október 19-én a Café Budapest Fesztivál keretein belül járt Magyarországon az Impronta Ensemble. A mannheimi formáció a "Human Machine - A gépek zenéje" című estjét adta elő a Budapest Music Center-ben. Már a cím is sokat sejtet.

Kortárs darabokat játszottak, kisebb lélegzetű műveket, tulajdonképpen hívhatjuk kamaraestnek is azt, amit hallott a közönség, persze rendhagyó módon. Ugyanis a főszereplő - nem degradálva a többi muzsikust és persze a karmestert - egy Disklavier nevezetű hangszer, vagyis valamiféle automata zongora, amit egy processzor köré épített számítógép vezérel. A Disklavierek intelligens jószágok, képesek felismerni az adott művész, karmester hangját, képesek reagálni ezekre akár a zenekar teljes jogú tagjaként is. Nyilván sok gyakorlati ok is (akár például zenepedagógia) vezetett oda, hogy egy nagy hagyományokkal rendelkező hangszercég elkezdte a különleges hangszer gyártását, de ezen az estén nem ezekről volt szó. Hanem egyszerűen a művészetről, arról a zenéről, amit épp ezen a különleges hangszeren adnak elő.

A művészek összesen lehettek vagy hatan-heten, változó felállásban, attól függően, hogy milyen apparátust kívánt meg az adott darab. Közel vagyunk hozzájuk, nem csak látjuk, de érzékeljük is őket. Összenéznek, figyelnek egymásra, együtt mozognak, beleadnak mindent, hogy lehetőleg úgy sikerüljön a kortárs zeneművek-szösszenetek tolmácsolása, hogy ők szeretnék. Már az első darabnál észrevehetjük az amúgy "láthatatlan embert", aki a furcsa hangszernél ül, bekapcsolódva a zenekar játékába, kíséretként, vagy éppen rengeteg hanggal, azokat egyszerre vagy egymás után megszólaltatva. A látvány is érdekes volt, a hangzás elképesztő.
Az első zenemű után taps, majd a zenészek levonulnak a színpadról. A "zongora" ott marad egyedül. Egészen pontosan ül valaki félig mögötte, félig mellette, balra mindenesetre egy kicsit kilóg a "láthatatlan ember". Az illető, aki számítógépről vezérli a főszereplőt, farmert visel, és laza pulóvert meg sportcipőt, ő hangsúlyozottan "nem zenész", a Disklavier viszont annak tűnik.

Elkezdődik Ligeti etűdje, mozognak a billentyűk, néha leheletfinoman, néha embertelen mennyiségű hangot lejátszva ismét. Vége, taps. Szürreális élmény volt, pár perccel azután, hogy valódi művészeket láttunk-hallottunk egymásra hangolódni, a gépet jutalmazzuk elismeréssel, aki épp egy ember által alkotott művet adott elő. És mi tapsolunk. Mert a gép mögött emberi és művészi teljesítmény van.

Az együttes célja az, hogy megismertesse, megkedveltesse velünk a szoftver által vezérelt új " zenekari tagot", érezzük a lehető legközelebb magunkhoz. Nem tudom, hogy sikerült-e most, de biztosan sok szó esik majd az ilyen kísérletekről a következő években. Így, kis létszámú zenekar esetében, kis térben még egyértelműbb volt az "együttélés élménye", az ember alkotta-eljátszotta zene és az ember alkotta gép által előadott zene között.

Előttem pedig percek alatt lepergett az összes sci-fi film, ami a mesterséges intelligenciáról szólt, és amelyek legfontosabb üzenete az emberiség jövője iránti felelősség. Nos, a zenei élményt szoknom kell még, viszont hazaérve rögvest betettem a Solarist a lejátszóba. Azt sem értettem elsőre...

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

1022 Budapest, Detrekő u. 12. +36.1.786-64-64