A lét elviselhetetlen szépsége

Írta: Szatmári Róbert 

"Fischer Iván szerint Don Giovanni a tárgyakat észre sem veszi, ezért volt ez az általa rendezett előadás alapkoncepciója. Don Giovanninak csak emberi testek léteznek, női testek finom és apró részletei, mozdulatok és formák. Maga a játéktér sem hagyományos díszletelemekből állt, hanem emberi testekből, amelyek folyamatosan alakultak, új és még újabb figurákat alkotva, hol egyszerű bútordarabot, hol pedig komplex szimbolikus képet formázva meg. Ám hallván-látván a Budapesti Fesztiválzenekar Mozart-interpretációját, nekem először mégis az előadás mögött meglévő absztrakciós folyamat jutott az eszembe, nem pedig a testekben megnyilvánuló dramaturgiai és szervező funkció. Meggyőződésem, hogy Mozart három olasz Da Ponte-operája intim térben működik igazán jól. Mozart hihetetlen pontossággal, részletességgel és empátiával rajzolja meg hőseit, pontosabban szereplőit, hiszen pl. Fiordiligi, Figaro, Suzanne, vagy épp akár maga Don Giovanni a legkevésbé sem hősök. Talán közhelyszerűen hangzik, de elsősorban valós mivoltuk miatt egyediek ők az operatörténelemben. Mintha a szomszédunkat, a tanárunkat, szerelmeinket vagy épp saját magunkat látnánk a színpadon, ahogy próbálunk kiigazodni a bonyolult viszonyok között, miközben folyamatosan hibákat ejtünk és igyekszünk kijavítani őket. Elkésünk, rossz helyre érkezünk, megbántunk másokat, számító érdekek mentén cselekszünk, de a végén mégsem sikerül rosszul éreznünk magunkat, és reménykedhetünk abban, saját életszerepeinkben is így lesz. Jó érzéssel állunk fel a székből, pedig Mozartnál a "boldog befejezés" meglehetősen viszonylagos: van is és nincs is. Helyreáll ugyan a rend, az emberek valahogy csak megbékélnek egymással, de még az utolsó hang felcsendülése előtt nyilvánvalóvá válik, hogy minden ugyanúgy folytatódik tovább, mint előtte.

Fischer Iván társulata ezt az intim természetességet teremtette meg a Don Giovanniban. A színpadkép és a színpadi játék mellett persze a zenekar kiváló és kommunikatív közreműködése volt a legfontosabb. Az egyenletesen magas minőséget már megszokhattuk a világ egyik legjobb zenekarától, de az, hogy a legapróbb részleteket is hiánytalanul értelmezték és ábrázolták, különlegessé tette a produkciót. Ezek a részletek, amelyek kiteljesítették a szereplők személyiségének zenei ábrázolását, megjelentek a "de facto" kommunikációban is. Az énekesek folyamatos interakcióban voltak a zenekarral, reagáltak egymásra, kommentáltak történéseket, vagy épp csak lecsaptak egy magasnak ígérkező labdát. Az ilyen megközelítés persze manapság már nem új, azonban gyakran érezni az erőltetettséget és a mesterkéltséget az előadásokban, ez pedig egyértelműen a hitelesség rovására megy. A karmester-rendező ezúttal nem esett ebbe a hibába, a lehető legnagyobb természetességgel vette kézbe az alapanyagot és biztos kézzel vitte végig. Ez nagyon fontos, hiszen Mozart zenéje egyszerre könnyed, játékos és hihetetlenül drámai, bármelyik véglet irányába könnyű elmozdítani egy-egy este alatt, akár szándéktalanul is. De itt az előadás következetes és pontos koncepciója egy pillanatig sem sérült.

Mozartot énekelni mindenki tud valahogy, de igazán jól énekelni a legnagyobbak kiváltsága csak. Ebben az előadásban az énekesek is kifogástalanul illeszkedtek Fischer Iván elképzeléseihez, de nekem a címszerepet játszó, korunk Don Giovannijának is elkönyvelt, Christopher Maltman teljesítménye volt a legemlékezetesebb.

Az előadás legnagyobb erénye az, hogy a lehető legegyszerűbben beszélt emberi viszonyokról, érzésekről, kiszolgáltatottságról, reménytelenségről. Tehát én magam is úgy jártam, ahogy azt Mozart és Fischer Iván akarta: elégedetten és boldogan indultam el a Müpából, és minden körülöttem mozgó tárgyban, dologban, emberben, járműben éreztem az élet sokszínű, semmihez nem hasonlítható pezsgését.

Eszembe is jutott egy évekkel ezelőtti, barátommal folytatott beszélgetésünk, melyben azt találtam mondani, hogy: amíg Bach az Istent hozta le a emberekhez, addig Mozart az emberit emelte fel isteni szintre. És jó volt kicsit istennek lenni.

 

Kép: Müpa

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

1022 Budapest, Detrekő u. 12. +36.1.786-64-64