Patrick Doyle és a zenei sokszínűség

"Mindig is szerettem a zene minden műfaját. Tizennyolc évesen beiratkoztam a Skót Királyi Zenei és Drámai Akadémiára és a következő három évben nappali tagozatos egyetemista voltam." - mondja Patrick Doyle zeneszerző, aki a vasárnapi Cinemusic vendége lesz.

Tanultam énekelni, zongorázni, tubán játszani. Mindig nagyon érdekelt a dráma, és gyakorlatilag minden olyan darabot láttam, amelyet a dráma szakos hallgatók az akadémián játszottak.

A zenei ízlésemre nagy hatást gyakorolt például Mozart és Verdi. Nagyon vonz a drámai zene! Természetesen szeretem Beethovent is, programszerű szimfóniáiban és operájában nagyszerű drámai szerző volt. Nagy rajongója vagyok Prokofjevnek, Bartóknak és a kortárs zenének. Nagyon sokrétű zenei ízlésem van. Csodálom Henry Purcell-t aki a „Dido és Aeneas” -ot írta, sok más nagy műve mellett.

Lelkes olvasó is vagyok. Szeretem a skót költészetet, különösen a skót makarikat a 14. és a 15. századból. Nemrég komponáltam egy darabot kórusnak és zenekarnak „Sweit Rois of Vertew” címmel, amely William Dunbar versének kísérete. Chaucer kortársa volt. Ezeket a skót verseket évszázadok óta elhanyagolták, de most végre csodálatos reneszánszukat élik, és én nagyon büszke vagyok, hogy részese lehetek ennek.

Az elmúlt években tanúi lehettünk a filmzene újjáéledésének is, amelyet gyakran élőben játszanak. Félelmetes volt látni, ahogy a filmzenei koncertek népszerűsége ugrásszerűen növekszik, ahhoz képest, amikor több, mint harminc évvel ezelőtt elkezdtem a filmezést. Csodálatos,hogy olyan munkám van, amivel rendszeresen koncerteznek a világ minden táján. A fiam, Patrick Neil és én az elmúlt két-három évet azzal töltöttük, hogy archiváltam a zenéimet és előkészítettem koncertekre. Szerencsére az általam komponált filmzene elsősorban a képet szolgálja, de könnyen adaptálható a koncert színpadához. Nagyszerű művészeti forma, nagyon örülök, hogy részese lehetek.

Élénken érdekel a zene minden műfaja. Mielőtt a Thor zenéjét elkészítettem volna, olyan zeneszerzőként tartottak számon, aki korabeli jelmezes filmek vagy egy könnyű komédia zenéjét írja, nem egy nagy Marvel-kasszasiker film zenéjét - bár addigra már írtam a partitúrát Harry Potternek. Amikor jött a Thor, gondoltam rock and roll-os megközelítést alkalmazok, összeolvasztom egy szimfonikus zenekari hangzással. Sokan azt mondták, meglepődtek, amikor meghallották, hogy ez a zene tőlem származik. Nagyon nehéz feladat volt, sok stúdióval, s ez sok változást eredményezett. Arra kértek, hogy nagyon kaméleonszerű és alkalmazkodó legyek. Kicsit olyan volt, mint egy hatalmas zenekar részese lenni. Élvezem a kihívást, ha a téma érdekel. Élvezem, hogy együtt úszom az áramlással és látom, mi következik."

 

forrás: https://www.popdisciple.com/interviews/patrick-doyle


Nyomtatás   E-mail