Voltaire 241 éve, ezen a napon született

Voltaire, eredeti nevén François-Marie Arouet (1694 - 1778) a francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja; író, költő és filozófus,  Filozófiai témájú írásai és a polgári szabadságjogok védelme világszerte ismertté tették Voltaire munkásságát. 

A cenzúra megszegőinek szigorú büntetésével dacolva a társadalmi reformok nyílt támogatója volt Franciaországban. Szatírikus szerzőként műveiben gyakran kritizálta korának dogmatikus katolikus egyházát és más intézményeit, ezért többször meg is büntették. Élete kalandos és izgalmas volt, megjárta a Bastille félelmetes börtönét egyesek szerint gyanús üzleti ügye, mások szerint a régens ellen írt versei miatt. Többször  száműzték Franciaországból. 1726–28-ban Angliában, 1755-ben Svájcban élt, Nagy Frigyes porosz uralkodónál vendégeskedett három évig Potsdamban (1750–54), levelezett II. Katalin orosz cárnővel. Egy arisztokratával való összeszólalkozása után nyilvánosan megbotozták és újra bebörtönözték, majd Angliába száműzték.

Kiváló eredménnyel végzett a clermonti jezsuita kollégiumban, hogy aztán a katolikus egyház egyik legádázabb ellensége legyen. Később, svájci száműzetése idején, szembekerült a protestáns egyházzal is. Sikeres üzleti tevékenységének köszönhetően nagy vagyont szerzett, de Franciaországban sosem élhetett biztonságban, bár az Akadémia tagja és 1745-től a király történetírója volt. Végül úgy oldotta meg helyzetét, hogy a francia–svájci határon fekvő Ferney-ben vett magának kastélyt (1760), birtoka egyik fele Svájchoz tartozott, így nem kellett többé tartania üldözőitől. Csak halála évében tért vissza Párizsba, ahol valóságos népünnepélyt rendeztek tiszteletére, mellszobrát a Comédie Française színpadán, előadás közben koszorúzták meg.

Bár a hagyomány összekapcsolja személyiségét a forradalommal, sohasem volt forradalmár. Társadalmi ideája a felvilágosult abszolutizmus volt, melyet Angliában vélt felfedezni. Az utókor is sajátosan bánt vele. A Pantheonban helyezték örök nyugalomra, a forradalom idején meggyalázták sírját, csontjait szétszórták, majd később újra a Pantheonba került.

forrás: tudasbazis.sulinet.hu

Egyik legfontosabb műve, a Candide 1759-ben jelent meg. A szatírikus regény kalandregény és filozófiai gúnyirat is egyben. Bodor Tibor színész, szinkronszínész, a Színművészeti Főiskola egykori beszéd, -és versmondó tanára olvassa fel ezen az archív felvételen:


Nyomtatás   E-mail