Spitzbergák, a világ legészakibb lakott települése

A hófedte hegycsúcsokat látják meg először a turisták a repülőgépek ablakából, amikor a norvég Spitzbergák szigetcsoportjához érnek, feltéve, ha az év azon felében utaznak, amikor a nap 24 órájában világos van. Az esztendő másik részében sötétség uralkodik a területen, és csak az északi fény ad némi világosságot, igaz, az rendre bámulatos látvány. A norvég szárazföldtől közel 800 kilométerre, a Jeges-tenger közepén található Spitzbergákról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: ez a világ legészakibb egész évben lakott területe, itt van a világ legészakibb egyeteme, temploma és sörfőzdéje, és ez egyike azon kevés helyeknek a bolygón, ahol bárki letelepedhet.

Longyearbyen, a Spitzbergák fővárosa 2400 embernek ad otthont, akiknek közel a harmada bevándorló a Föld 50 országából. Ez azért lehetséges, mert a szigetcsoportra bárki kiköltözhet vízum nélkül, aki munkát és lakhelyet tud ott szerezni. A történelemkönyvek szerint a szigetcsoportot 1200 körül fedezték fel a vikingek, elsőként pedig holland felfedezők dokumentálták, amikor Kínába szerettek volna utazni 1596-ban. Az ezt követő évszázadokban angol, dán, francia, norvég, svéd és orosz bálnavadászok is megtelepedtek itt. Az első szénbányát John Munro Longyear üzletember hozta létre, ami a legfőbb bevételi forrást jelentette a Spitzbergákon a XX. században. Napjainkban viszont már a legtöbben a turizmusból és a kutatómunkából élnek a helyiek közül.

1920-ig senkihez nem tartozott a szigetcsoport, de az első világháború végén egy kilenc ország által aláírt szerződésben Norvégiához csatolták. A terület ugyanakkor nem használható katonai célokra, és a norvég kormány felel a Spitzbergák természeti védelméért. A megállapodás legfurcsább része mégis az, hogy a Spitzbergákon nem tehetnek különbség a norvég és a nem norvég állampolgárok között.

Az ideköltözők zöme Longyearbyen városában talál új otthonára. A szigetcsoporton mindössze 40 kilométernyi útszakasz található, a különböző városokat pedig nem lehet autóval megközelíteni. Erre nyáron csak hajóval, télen pedig motorosszánnal van lehetőség. Aki elhagyja valamely város határát, általában fegyverrel teszi ezt, ha netán összefutna egy jegesmedvével. Az óvatosság nem véletlen: a szigetvilágban több mint háromezer jegesmedve él, szemben a 2926 emberrel. Ugyan bárki élhet a Spitzbergákon, ide születni vagy itt meghalni nem a legideálisabb hely. Nincsenek kórházak, és ha valaki elhuny, akkor a holttestet Norvégia szárazföldjén kell eltemetni.

A szigetcsoporton meglehetősen alacsony az átlaghőmérséklet, nyáron a csúcsátlag is 7 Celsius-fok között mozog, és épp a körülmények miatt választották a Spitzbergákat a nemzetközi magbunker helyszínéül, ahol több mint egymillió vetőmagot őriznek 2008 óta egy esetleges katasztrófára felkészülve.

A hőmérséklet emelkedésével mindazonáltal már ez sincs teljesen biztonságban, a bejáratát 2017-ben például elöntötte a víz, ahogy a jég olvadni kezdett körülötte. A Spitzbergákon 1971 óta 4 Celsius-fokot emelkedett a hőmérséklet, ez a folyamat pedig ötször gyorsabb, mint a világ más pontjain.

forrás: https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2020/07/27/spitbergak-longyearbyen/