Schiff András az Izraeli Filharmonikusok első állandó vendégművésze

Schiff András Kossuth.díjas zongoraművész és karmester lett a legendás Izraeli Filharmonikus Zenekar történetének első állandó vendégművésze.

Schiff Andrást az 1990-es években már nemcsak szólistaként ismerték, hanem karmesterként is bemutatkozott. Az első ilyen hangversenyeket a zongora mellől vezényelte, majd 1999-ben Cappella Andrea Barca néven saját kamaraegyüttest szervezett, mellyel szólistaként és karmesterként is fellép. Az együttes kezdetben Schiff Mozart-interpretációit kísérte, majd szélesítették repertoárjukat. A zenekar elnevezésére saját neve inspirálta (németül Schiff, olaszul barca egyaránt hajót jelent)

Az utóbbi másfél évtizedben többek közt Bach Máté-passióját és h-moll miséjét, HaydnA Teremtés című oratóriumát, ezenkívül Mozart Così fan tutte című operájának koncertszerű előadását vezényelte.

Saját kamarazenekara mellett több alkalommal Budapesten vezényelte még a Budapesti Fesztiválzenekart, a Nemzeti Filharmonikusokat és az Európai Kamarazenekart (Chamber Orchestra of Europe). Az általa vezényelt kiemelkedő zenekarok között van a londoni Philharmonia Zenekar, a San Franciscó-i Szimfonikusok és a Los Angeles-i Filharmonikusok.

Az Izraeli Filharmonikus Zenekar rezidens művészeként, tavasszal több sorozatban, elsősorban az 1770-ben, 250 évvel ezelőtt született Beethoven műveit fogja bemutatni a Tel-Aviv-i közönségnek. A Filharmónia honlapja szerint a művész vezényelni és zongorázni is fog. A főként Angliában élő Schiff András korunk egyik legfontosabb zenésze: zongorista, karmester, kutató és muzikológus – emlékeztet az intézmény.

Lesznek koncertek Tel-Avivban, Haifán és Jeruzsálemben is, amelyekre már csak korlátozott számban kaphatók jegyek. Az 1953-ban Budapesten született Kossuth-díjas művész a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc tanítványa volt, Londonban pedig George Malcolm mellett tanult.

"Ha tehetem, minden koncert előtt elmegyek egy múzeumba. Ha Schubertot játszom, mindig nagyon inspirálónak érzem Caspar David Friedrich festményeit. Ugyanez a helyzet az irodalommal és a nyelvvel. Amit az ember lát, olvas vagy átél, egészen biztosan kihat a zenélésére is. Horszowszki vagy Arrau muzsikálásán lehetett érezni, hogy sokat élt, látott és olvasott. Igaz, például Benedetti-Michelangelin mindez nem érződött, ő fantasztikusan játszott, alighanem minden idejét a zongora mellett töltötte. Engem mindig jobban vonzottak azok a zenészek, akik sokat tudtak a világról. Abban a tudatban lépek ki a pódiumra, hogy küldetésem van: Bach, Mozart, Beethoven és Schubert zenéjének megszólaltatása. Egy Cézanne-képet kiakasztanak a múzeumban, és mindenki megnézheti. Egy Bach-mű kéziratát azonban hiába akasztják ki a falra, bármilyen szép is, csak akkor lesz Bach-mű, ha valaki kilép a pódiumra és megszólaltatja. Az elődadó médium a szerző és a közönség között. Nélküle az egész nyugati zeneirodalom holt kincs." (Schiff András: „A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról” című könyve)

forrás: Papageno

 


Nyomtatás   E-mail