Paul Cézanne, francia posztimpresszionista festő, 181 éve született

Paul Cézanne (1839 - 1906) francia festő, a posztimpresszionizmus  kiemelkedő alakja, 181 éve született.

Jómódú családból származott és eredetileg jogásznak készült, (főként szülei miatt) csak 1863-tól kezdve foglalkozott kizárólag a festészettel. Az impresszionisták többségével szemben, őt egyaránt érdekelte a rajz, a kompozíció, a formák szilárdságának és állandóságának kifejezésére szolgáló síkok, a szín és az árnyalatok. Erről így írt: "A rajz és a szín nem különböző dolgok. Amikor és amennyire festünk, annyira egyúttal rajzolunk is. Minél harmonikusabb a szín, annál pontosabb lesz a rajz. Ha a szín eléri teljes gazdagságát, akkor a forma is teljes. A kontrasztok és a tónusok viszonya - íme a rajz és a modell titka" - A dolgok lényegét és állandóságát akarta ábrázolni. "A természet mindig ugyanaz, de ahogy számunkra megjelenik, semmi sem marad belőle. Művészetünknek kell megteremtenie borzongató tartamát, valamennyi változásának elemeivel és látszataival"

"Két dolog van a festészetben: a szem és az agy; e kettőnek segítenie kell egymást; kölcsönös fejlődésükön kell munkálkodnunk, de festőként ezt így tesszük: a szem fejlődésén a természet szemlélése által, az agyén a megszervezett észleletek logikáján keresztül munkálkodunk, hiszen ezek az észleletek nyújtják a kifejezési eszközöket".

Cézanne lassan dolgozott, gyakran visszatért ugyanahhoz a képhez, olykor évek múlva is, mert a dolgok lényegét akarta megérteni, felfejteni. Műve nem csupán a jelen ábrázolása - mint az impresszionistáké -, ő a múltat és a jövőt is fel akarta idézni. Művészete ezért időtlen, de Cézanne-nak is volt egy sötét korszaka, amelyből hiányoznak a színek, csak egy-egy vörös vagy zöld vonás fedezhető fel. Cézanne Aixben, majd Párizsban az Académie Suisse-on tanult, ekkor még itáliai mesterek képeit másolta, portrékat, csendéleteket és néhány tájképet festett. 

Mikor kapcsolatba került az impresszionistákkal, főként Pissarróval, hatására a világos színeket kezdte használni, s átvette új barátainak hézagos, egymás mellé helyezett és darabos ecsetkezelését. Ezt a korszakát az Egy modern Olympia c. festménye jelzi. A síkokat, a strukturált formákat akarta neghatározni a térben. Meg akarta mutatni a világegyetemben levő dolgok állandóságát, túl puszta megjelenésükön. Az első fontos festmény, amelyen Cézanne új művészi elképzelései megnyilvánulnak, Az akasztott ember háza, amelyet 1874-ben, az impresszionisták első kiállításán, majd később, 1889-ben a Világkiállításon mutatott be.

cézanne 1

Az akasztott ember háza - Cézanne

Cézanne a művészetet állandó fejlődésnek tekintette, így szakított az impresszionista stílussal, a szín, a rajz, az árnyalatok és a formák egységével, és elindult a szintézis korszaka. "A síkok a színben, a síkok! A színezett hely, ahol megborzong a síkok lelke, a nagyítólencsével összegyűjtött fénysugarak forrósága, a síkok találkozása a nap ragyogásában. Síkjaimat már a palettán kikevert tónusaimmal készítem... Látni kell a síkokat... Pontosan... de egymásba kell illeszteni, össze kell olvasztani őket. Hogy forogjanak akár a fogaskerekek, s egyszersmind egymásba is ékelődjenek. Egyedül a dolgok volumene számít." Azzal kísérletezett, hogy hogyan lehet kizárólag a színnel ábrázolni a perspektívát: ez jellemzi rajzait, akvarelljeit vagy a Sainte-Victoire-hegy által inspirált festményeit, amelyek az 1880-as évek közepén születtek, de témájukhoz haláláig vissza-visszatért.

cézanne 2

Mont Sainte Victoire - Cézanne

Művészete ettől kezdve egyre inkább kubista jelleget öltött: "A természetet a henger, a gömb és a kúp formáiból kell kialakítani, az egészet perspektívából szemlélve... a természetet mi, emberek inkább mélységben, mint felületként látjuk." Nem használja ugyan a kocka (cube) kifejezést, de egyes házak kockák, a fák hengerszerűek. Néhány L'estaque-i látképén pedig, egyszerre ábrázolja a víz felszínét és mélységét. Csendéleteiben a lágyság fokozataival és az ecsetkezelés változtatásával, jellegzetes cézeann-i természetet ábrázol, így akarja átadni a táj lényegét. 

cézanne 3L'estaque - Cézanne 

Művészete utolsó, lírai morszakában, egyre kevesebb a spontaneitás, inkább intellektuális jellegű a művészete. A különböző síkok együttes megkomponálásával, kiemelkedik e korszakából a Csendélet hagymákkal című kép, amely egyértelműen kubista.

cézanne 4

 

Csendélet hagymával - Cézanne 

A Nagy fürdőzőkben még közvetlenebból érezhető Cézanne ars poeticája : "Az impresszionizmusból valami szilárdat, állandót akartam csinálni, olyat, mint a múzeumok művészete."

cézenne 5

A nagy fürdőzők  - Cézanne

felhasznált forrás: Irodalmi rádió


Nyomtatás   E-mail