Nagy zeneszerzők furcsaságai

A zenetörténet számos zsenit adott a világnak, akik műveikkel halhatatlanná váltak. Ám magánéletük, olykor furcsa szokásaik rejtve maradtak és csak évtizedekkel, évszázadokkal később kerültek napvilágra. 

 

Antonín Dvorák cseh zeneszerző (1841 – 1904) gyerekkorától rajongott a vonatokért és figyelemmel kísérte az első Prága Dresden között megépített vasútvonal építkezését. Később, már felnőttként is sok időt töltött a prágai vasútállomáson, ahol a vonatokat és az állomás életét figyelte és tanulmányozta. Minden reggel lement a pályaudvarra felírni minden mozdony számát. Ha nem ért rá, valamelyik gyerekét küldte le. 1892 körül átköltözött az Egyesült Államokba, New Yorkba, ahol ő lett a National Conservatory of Music igazgatója. New Yorkban kis híján összeomlott, mikor megtudta, hogy csak jeggyel lehet bemenni az állomásra. Ebben az időszakban kezdett el felfigyelni másik szenvedélyére a gőzhajókra.

Gustav Holst (1874 – 1934) angol zeneszerző, zenepedagógus egyik legismertebb műve, a Bolygók című zenekari szvit (1916) amelynek megírásában az inspirálta , hogy Clifford Bax író bevezette őt az asztrológiába. A zeneszerző élete végéig horoszkópokat készített barátainak, az asztrológiát pedig, „háziállat-helyettesítőnek” nevezte. Az 1916-ban befejezett Bolygók című darabot saját horoszkópja, meditációi és a szellemnek a teremtésre gyakorolt ​​hatása ihlette. Az ikonikus darab a háború hordozója Mars agresszív és apokaliptikus akkordjaival nyílik meg, amiről úgy tartják, hogy az első világháborúra utal. Hat másik tételt, a Vénusznak, a Merkúrnak, a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak szentelt, s ezekben a szerző szintén kifejezte az asztrológiai szenvedélyét. A bolygók voltaképpen értelmezhető egyfajta szimfonikus versként, számos irodalmi, ezoterikus és mitológiai utalással. Mars a háború, Merkúr a higany, mint szárnyas hírnök; Vénusz, a béke hordozója; Jupiter, az öröm; Neptunusz a misztikus, aki kíséri a Szaturnuszt, az öregkor bolygóját; és Uránusz, a varázsló.

 

Mozart (1756 – 1791) osztrák zeneszerző még csak 14 éves volt, amikor megírta első operáját és 18 éves koráig még további 30 szimfóniát, összesen több, mint 600 zeneművet írt. Mozart nagy rajongója volt az otromba vicceknek, de az kevésbé köztudott, hogy nagyon élvezte a macskák utánzását. Ha unatkozott egy próba alatt, akkor az asztalok körül ugrált és nyávogott. Annyira szerette utánozni a macskákat, hogy írt egy dalt „A macska duett” címmel, ahol a férj kérdéseket mond a feleségnek, ő pedig csak „miau” -val válaszol. Végül a férj is nyávogni kezd - természetesen zenei nyelven.

Egy másik Mozart anekdota szerint, a Don Giovanni zenekari nyitányát az opera premierje előtti este írta. Mozart a barátaival iszogatott, amikor egyikük megemlítette: "Hé Mozart, miért nem írtad még meg a nyitányt?" Éjfélkor Mozart hazament, és néhány órát töltött a remekmű megírásával. Másnap az előadás előtt nemsokkal átadta a zenekarnak és ők hibátlanul eljátszották.

S ha Mozartról volt szó, meg kell említeni Joseph Haydnt (1732- 1809) akivel barátok rokonlelkek voltak, gyakran együtt hegedültek. Haydn legalább annyira szerette az otromba vicceket, mint Mozart. 17 évesen például kirúgták az énekiskolából, részben azért, mert levágta egy másik fiú copfját, részben meg azért, mert egykor gyönyörű hangja a mutálás miatt megváltozott és maga Mária Terézia császárné  panaszkodott Reutternek Haydn énekhangja miatt, amit „kukorékolásnak” nevezett. Haydn bécsi klasszicizmus első nagy mestere, a klasszikus szonátaforma tökéletesítője, a szimfónia és a vonósnégyes klasszikus műformájának kimunkálója, meglehetősen fordulatos életet élt. Körülbelül egy héttel Haydn halála után a testét kihantolták, a koponyáját pedig elvitték. Hamarosan kiderült, hogy Karl Rosenbaum, egykori Esterházy titkár és Johann N. Peter börtöngondnok tulajdonította el a koponyát, ugyanis elhatározták, hogy a Gall-féle kraniometria tanait kiváló emberek koponyáin fogják tanulmányozni. A herceg kénytelen volt fej nélkül eltemetni a testet, de mindent megtett a koponya visszaszerzésének érdekében. Peter esküdözött, hogy ő Rosenbaumnek adta át a koponyát. Amikor házkutatást tartottak az egykori udvari titkárnál, annak felesége az ágya szalmazsákjába dugta azt, majd a házkutatás alatt betegséget színlelve, egész végig az ágyban feküdt. A herceg végül nagy összeget ígért Rosebaumnak a koponyáért, aki végül egy idegen koponyát adott át neki, a herceg pedig megfeledkezett a fizetségről. Rosenbaum csak halálos ágyán vallotta be az igazat Peternek. Azzal adta át neki a koponyát, hogy juttassa el a Gesellschaft der Musikfreundénak, ahol egy gazdag Haydn-gyűjtemény volt. Haydn koponyája így hosszú ideig ott talált otthonra. Esterházy Pál herceg 1932-ben építtetett Kismartonban egy Haydn mauzóleumot, de a koponya csak 1954-ben került a síremlékbe.

 

Az excentrikus Erik Satie (1866–1925) francia zeneszerző életét olyannyira körüllengte a magány, hogy soha senkit nem engedett be az otthonába. A világtörténelem talán legszomorúbb zenéit komponáló Satie azonban zseni volt, halála után szobájában számos addig publikálatlan kottájára bukkantak. Borzalmas lakásában napernyőket és újságokat halmozott fel, amelyek szinte teljesen eltemették a két nagy zongorát, amelyeket ráadásul egymás tetejére helyeztek, a felső hangszert csomagok, dobozok tárolására használta a zeneszerző. csomagok. Satie számos furcsaságának egyike a fehér étel diéta volt. 1913-ban „A zenész napja” címmel töredékes esszé jelent a La Revue Musicale folyóiratban, amelyben Satie ezt írja: „Csak fehér ételeket eszem: tojást, cukrot, reszelt csontokat; elhullott állatok zsírja; borjúhús, só, kókuszdió, fehérvízben főtt csirke; gyümölcspenész, rizs, fehérrépa; kámforos kolbász, tészta, sajt (tejszín), gyapotsaláta és bizonyos fajta hal (bőr nélkül) Satie naplóját később arra használták kutatók, hogy visszamenőlegesen diagnosztizálják autizmus spektrumzavarát. Satie ún. fehér étkezését kiindulópontként említi több tanulmány: a színalapú étkezési preferenciák és a szelektív étkezés, mint jellegzetesség jelenik meg az autizmus spektrumzavar és az elkerülő / korlátozó táplálékbeviteli rendellenességek elemzésében. (ARFID)

forrás: Piano TVFacts about Erik SatieMedical humanities


Nyomtatás   E-mail