Magyar fejlesztésű hangszerinnováció segíti a tubásokat

Magyar fejlesztésű hangszerinnováció segíti a szólista tubásokat.

A tuba feltalálása óta nem történt akkora előrelépés a hangszer fejlődésében, mint amekkorát Szentpáli Roland és Juhász Zoltán hangszerinnovációja jelenthet. A kifejlesztett mechanika ugyanis lehetővé teszi, hogy a muzsikusok állva játsszanak a hangszeren, és szabadon mozogjanak a színpadon. A fejlesztést jelentőségét mutatja, hogy Gerhard Meinl hetedik generációs német hangszerkészítő is részt vett az innováció világszabadalmában és terjesztésében.

A tubát 1835. szeptember 12-én szabadalmaztatták, azóta a többi rézfúvós hangszerhez hasonlóan csupán a billentyűrendszerét fejlesztették, valamint a mérete nőtt, igazodva a szabadtéri fúvószenekari megszólalás elvárásaihoz, miszerint szóljon minél nagyobbat. A 20. század közepéig – amíg Paul Hindemith, Ralph Vaughan Williams és Krzysztof Penderecki meg nem írta a hangszer szóló repertoárjának gerincét – fel sem merült, hogy a tuba komolyabb szóló szerepet kapjon. Az ezredforduló előtt John Williams komponált versenyművet tubára, ezzel egyre inkább megnyitva a hangszer előtt az utat, hogy szólóhangszerré váljon és szélesebb közönségeket érjen el.  Manapság a tubajátékosok technikailag és zeneileg is elég felkészültek ahhoz, hogy szólistaként is helytálljanak.

A tuba az evolúciója során azonban úgy fejlődött, hogy – súlyánál és tartási pozíciójánál fogva – csak ülve lehet rajta játszani. Ez elsőre nem tűnik olyan nagy problémának, hiszen például csellón és zongorán is ülve játszanak, de ezekkel ellentétben a tuba eltakarja a játékos arcának nagy részét, és mozogni is csak nehezen lehet vele.

„Szólistaként évtizedek óta küzdöttem azzal a problémával, hogy a koncerteken ülnöm kell, és két rossz, statikus pozíció közül kell választanom. Ha szemben ülök a közönséggel, az arcom felét látják, így ha korlátozottan is, de kapcsolatot tudok teremteni velük, azonban a tuba tölcsére a színpad bal felső sarka felé pozícionál, így nem hallanak jól. Ha oldalt ülök a közönségnek, a hang a plafonról verődik vissza, így többet hallanak a játékomból, viszont az szinte teljesen személytelenné válik, hiszen csak kevesen látják az arcomat, ők is csupán oldalról. A statikus, szinte mozdulatlan ülő pozíció miatt ráadásul a játékos a karmesterrel és a zenészekkel sem tud kommunikálni, ami nagyon leszűkíti a tubaszólista expresszivitását. Magyar, francia és német hangszerkészítőkkel évek óta próbáltuk megoldást találni ennek feloldására” – mondja Szentpáli Roland tubaművész-zeneszerző, aki Magyarországról indulva elsőként ért el komoly sikereket szólistaként ezzel a hangszerrel.

A tubaművész ötletei alapján Juhász Zoltán aranykoszorús hangszerkészítő mester készített egy új billentyűrendszert, ami úgy reformálja meg a hangszer tartási pozícióját, hogy azon állva lehet játszani. Az innováció segítségével a zenész szabadon mozoghat a színpadon, tökéletesen látja a karmestert, a hangszer tölcsére pedig minimálisan sem takarja el az arcát. A kifejlesztett mechanika segítségével a muzsikus 180 fokkal át tudják fordítani a hangszert, amelynek eredményeként a tölcsére a közönség felé néz játék közben. A hagyományos és az új játék pozíció közötti átszerelés ráadásul a muzsikus számára csupán két és fél percet vesz igénybe.

Gerhard Meinl hetedik generációs német hangszerkészítő, a Wenzel Meinl GmbH egykori tulajdonosa szerint a tuba szabadalma óta ez a legnagyobb előrelépés. A német szakember egy családi manufaktúrából építette fel a világ legjelentősebb tubaépítő műhelyét, a magyar fejlesztést védnökként támogatja. Az új átfordító mechanika gyártása Magyarországon, magyar cég által valósul meg, Juhász Zoltán és Szentpáli Roland szakmai és minőségi felügyelete alatt. Az alkatrész installációját a Meinl Weston 2250 típusú tubára világszerte bármely hangszerjavító szakember el tudja majd végezni.

forrás: Twoba  fotók: Hartyányi Norbert (kultura.hu)


Nyomtatás   E-mail