Luigi Boccherini, a vonósnégyes műfajának megújítója, 277 éve született

Luigi Rodolfo Boccherini(1743-1805) az olasz preklasszicista és klasszicista korszak zeneszerzője, virtuóz csellistája, aki hozzájárult a vonósnégyeszenei műfajának fejlődéséhez, illetve megalkotta a két gordonkával játszó vonósötöst és zongoraötöst,  277 éve született.

idős B

Boccherini zenészcsaládba érkezett, otthonukban rengeteg zenész megfordult, édesapja ugyanis, maga is játszott csellón és nagybőgőn is. Az ifjú Boccherini kiváló csellistává vált, így nem csoda, hogy később számos csellóversenyt komponált. Gordonkajátékával elkápráztatta környezetét, 13 éves korában fellépett, majd 1756-ban  Rómába, a Szent Péter-bazilika karmesteréhez küldték, hogy képezze magát. Hangversenyt adott Bécsben az udvarnál, látogatást tett Sammartininél Milánóban.

Majd visszatért Luccába, ahol két oratóriumát és egy operáját is bemutatták. Vonósnégyest alakított Filippo Manfredi hegedűművésszel, akivel 1766-ban hangversenykörútra indult Észak-Itáliába, Bécsbe és Párizsba. Az ottani sikereknek köszönhetően, a párizsi spanyol követ ajánlására 1769-től a madridi udvar zeneszerzője lett. Ebben az időszakban főleg vonósnégyeseket és vonósötösöket írt, vonóskvintettjeiben két gordonkát szerepeltetett, gordonkaversenyei többségét ekkor már megírta.

1787-ben II. Frigyes Vilmos porosz királynak ajánlotta egyik művét, aki ezért udvarába hívta udvari zeneszerzőnek. Ezt a tisztséget 1797-ig töltötte be, ám itt csakis az uralkodónak komponálhatott, ez a magyarázata, miért nem lett Európa-szerte híres. Ezután élete végéig Madridban élt, egyre fokozódó nyomorban. Szerény ember volt, nem volt üzletember, csak a művészetnek élt. Betegsége miatt a koncertezéssel fel kellett hagynia, némi jövedelemre darabjainak gitárra való átírásával tudott szert tenni. Egy utolsó fellángolást Lucien Bonaparte francia követ, Napóleon testvére Madridba érkezése hozott számára, akinek darabokat komponált. Végül azonban szerény körülmények között halt meg 1805-ben.

Körülbelül 500 műve között szimfóniákcsellóversenyek, hárfaötösök, egyéb kamarazenei és egyházi zeneművek mind megtalálhatóak. Művei kantábilisek, virtuóz hangszerkezeléssel és kiváló formaérzékkel íródtak. Elsősorban kamarazenéje ismert, szimfóniáit kevésbé játsszák.

Zenéjét a rokokó korszak gáláns stílusát jellemző dallamosság, könnyed, derűs játékosság hatja át. 20 szimfóniája mellett négy virtuóz gordonkaversenye tette ismertté nevét az utókor számára, illetve, finom hangszeres kamarazenéje. Közel száz vonósnégyest és ezt is meghaladó számú vonósötöst, fuvola- és oboa kvintettet, illetve zongoraötöst alkotott.

forrás: 12


Nyomtatás   E-mail