Johann Sebastian Bach, minden idők egyik legfontosabb zeneszerzője

A Bach-család családfája a XVI. század második felében élt Vitus Bachtól kezdve követhető nyomon aki Thüringiából származott, foglalkozására nézve molnár és zsemlesütő volt, és Magyarországon telepedett le. Lutheránus vallása miatt azonban hamarosan távoznia kellett az országból, így Arnstadt közelében, Wechmarban alapított családot, és itt is élt 1619-ben bekövetkezett haláláig. A muzsikus Bachok tőle eredeztették zenei érdeklődésüket, mivel Vitus is, de fiai, és leszármazottai mind valamilyen fokon kapcsolatban álltak a zenével. Legtöbbjük városi muzsikusok volt, és néhányuk egészen komoly zenei képzésben részesült.

Johann Sebastian Bach barokk kori németzeneszerzőorgonistahegedűművész, a zeneművészet kiemelkedő egyénisége, a protestáns egyházi zene jeles képviselője, 1685 (Julián naptár szerint) március 21-én született Eisenachban. Apja, Johann Ambrosius a város szolgálatában, mint  muzsikus tevékenykedett, a városi muzsikus céh megbízásából a városi toronyzene és a templomi muzsikálás.

Bach kezdetben apjától, majd árvaságra jutva bátyjától, Johann Christophtól1700-ban, a lüneburgi tanulmányai alatt ismerkedett meg behatóan az orgonával, amelynek csakhamar virtuóz ismerője lett. Előbb a weimari zenekarban játszott, majd az arnstadti templom orgonistája lett. 1707-ben Mühlhausenben vállalt orgonistaállást, itt vette el feleségül másod-unokatestvérét, Maria Barbara Bachot.

A következő évben ismét a weimari udvarba került, ezúttal orgonista és kamaramuzsikusi minőségben. Bach 1716-ban azonban karmesteri állásajánlatot kapott Köthenbe, amit elfogadott. A weimari herceg érvényesítve feudális jogát, nem akarta őt elengedni. Bach kitartott a távozási szándéka mellett, ezért a herceg négyheti szobafogsággal büntette. Bach nem maradt tétlen, ezt az időt állítólag az Orgelbüchlein című orgonakorál-gyűjtemény lemásolásával töltötte.

1717-ben elhagyta Weimart, és a kötheni herceg szolgálatába állt. Itt írta kamara- és versenyműveinek jelentős részét. Felesége halála után rövidesen ismét megnősült: Anna Magdalena Wilkent vette el. 

1717-ben Drezdában kellett volna összemérnie orgonatudását a kor egyik leghíresebb francia orgonaművészével, aki belépve a Szent Tamás templomba meghallotta Bach bemelegítő ujjgyakorlatait, egyből megfutamodott a párbaj elől.

1723-ban, a zenerajongó kötheni herceg halála után Bach megpályázta és elnyerte a lipcseiTamás-templomkántori állását. Életének utolsó negyed századában az iskolai és templomi tevékenysége mellett rengeteget komponált, és elvállalta a Collegium musicum igazgatását is. Mindennapjait azonban az anyagi gondok és az iskola vezetésével való gyakori konfliktusok egyaránt megnehezítették.

Bach halláskárosodással küszködött, de utolsó éveiben cukorbetegségével összefüggő szembaj is kínozta, s meg is vakult, befejezetlenül maradt művét, A fúga művészetét már csaknem vakon komponálta.1750-ben egy híres szemész megoperálta, ez rövid javulást hozott, ám röviddel utána megvakult. Sokak szerint a szemműtét és a vakság okozta stressz összefügg szívrohamával, aminek következtében 1750. július 28-án meghalt. A lipcsei János-templom falában temették el 1750-ben. Telemann búcsúztató versében az ellenpont és az orgona nagy mesterének, leleményes improvizátornak, tehetséges fiak és híres tanítványok mesterének nevezte.

Johann Sebastian Bach közismert szakrális és virtuóz darabjairól, ám kevesen tudnak humoros oldaláról. Például Schweigtstille, plaudertnicht (Maradj csöndben, ne fecsegj!) címen komponált kantátát, amely Kávékantátaként híresültel. Valószínűleg egy lipcsei kávéházban mutatták be.

Bach gyakran építette bele műveibe a 14-es és a 41-es számokat, mivel ez felelt meg a nevét alkotó betűk numerológiájának. 41 éves korában komponálta meg az első zongorára írott partitáját(hangszeres mű). Ezt követte még 5. A hat partita 41 tételből áll.

Bachnak 20 gyermeke volt két feleségétől, közülük azonban csak 10 élte meg a felnőttkort. Hat fia közül csak egy nem lett hivatásos zenész.

Halálát követően több műve elveszett, egy időre zenéje is háttérbe szorult. Mendelssohn “fedezte fel” újra, amikor 1829-ben a berlini Singakademie együttesével előadta az áthangszerelt Máté passiót. Ezzel az előadással kezdődött meg a ma is tartó Bach-kultusz. Bach az opera kivételével minden műfajban alkotott, kedvencei a korálok, a kánonok és a fúgák voltak. Munkásságának hatása felmérhetetlen, a nevéből adódó B-A-C-H motívumot többen is feldolgozták. A műveinek azonosítására szolgáló BWV (Bach Werke Verzeichnis) jegyzék több mint ezer tételre terjed ki. A szerénységéről ismert zenei zseni titkának a szorgalmat tartotta, és úgy vélte: bárki viheti annyira, mint ő, ha kitartóan gyakorol.


Bach művészetében a barokk hangszeres polifónia fejlődésének csúcspontjára érkezett. E stílus legfontosabb műfaja, a fúga általa nyerte el a legtökéletesebb formáját. Munkássága jó részét a vallásos tárgyú kompozíciók alkotják, amelyek alapja a protestáns korál. A Voyager Golden Recordon a legtöbb, 3 műve szerepel; több ezer felhasználással a hangosfilm és a filmművészet egyik leggyakrabban felhasznált szerzője a jelenkorig.

 

forrás: 12345


Nyomtatás   E-mail