Francois Couperin, a barokk csembalómuzsika legnagyobb mestere

François Couperin (1668 - 1733) francia barokk zeneszerző, udvari csembalista, a barokk csembalómuzsika legnagyobb képviselője, aki templomi orgonistaként is kiváló volt, 352 éve, ezen a napon született.

Couperin sok nemzedékre visszanyúló, kiemelkedő zenész családban született. Születésekor a St. Gervais-templomban már 175 éve a Couperinek töltötték be az orgonistai posztot. A család legnevesebb képviselői, rajta kívül:

Louis (1626–1661): a zongoraszvit továbbfejlesztője, a dúr–moll hangnemek következetes alkalmazója;

François (1630 k.–1701): kiváló orgonista, remek orgonaművei maradtak fenn;

Charles (1638–1679): jónevű orgonista, „a nagy Couperin” apja;

Nicolas (1680–1745): neves orgonista, „a nagy Couperin” unokatestvére;

Armand Louis (1725–1789): híres orgonista, Nicolas fia.

François Couperin zenei tehetsége már gyermekkorában annyira nyilvánvaló volt, hogy apja halála után – ekkor tízéves volt – felajánlották neki a St. Gervais-templom orgonista-állását. Ez azonban csak szimbolikus értelemben vett megbízás volt, az állást hivatalosan csak 18 éves korában foglalhatta el. Ugyanakkor, már előtte is zenélt a templomban, és fizetést is kapott érte. Fiatalon nősült, felesége Marie-Anne Ansault volt (Couperin lányai, Marianne és Marguerite is kiváló zenészek lettek).

1693-ban XIV. Lajos, „a Napkirály” orgonistája, csembalistája és a királyi gyermekek tanára lett. 1696-ban saját címert, 1702-ben pedig lovagi címet adományoztak neki. Állásában az új király, XV. Lajos is megerősítette 1715-ben, sőt újabb előkelő tanítványok zeneoktatását is rábízták. 1716-ban kiadta Clavecin iskoláját, melyben megfogalmazza a korszerű ujjrend követelményeit, tanácsokat ad a díszítésre, megismerteti a zenei formákat.

Couperin egyik példaképe Arcangelo Corelli volt, és az olasz zene iránti rajongása egész életét jellemezte. Ennek egyik első példája az 1692-es szonátasorozata. Vallásos műveket is írt, például a Leçons de ténèbres című, bibliai szövegeket feldolgozó darabot.

Legfontosabb munkáinak a több könyvnyi csembalódarabja számítanak, amiket főleg 1713 és 1730 között írt. Különleges felépítésű művek, amelyek szvitszerűen (ő ordre-nak, sornak nevezte) kapcsolódnak egymáshoz. Mindegyik darabnak külön címe van, mint például PillangókKóborló árnyakAz álmodozó.

Műfaji tekintetben Couperin nagyon nyitott volt, dalokat, tánczenéket és pedagógiai jellegű műveket is írt. Zseniálisan kezelte a szonáta- és rondóformát, csodásan egyesítette a kor zenei stílusait. Az ő (és Lully) működése révén vált a francia zene az udvar előtt is elfogadottá, és hódította meg Európát is. Műveit Bach is elismeréssel tanulmányozta.

forrás: www.irodalmiradio.hu 


Nyomtatás   E-mail