Claude Monet, az Impression, soleil levant festője

180 éve, ezen a napon született Claude Oscar Monet francia impresszionista festő. "Impression, soleil levant" ("A napkelte impressziója") című képe az 1874-ben vele együtt kiállító művészek egy csoportjának adott nevet. Az impresszionisták (Monet mellett, Edgar Degas, Auguste Renoir, Camille Pissaro, Alfred Sisley és Edouard Manet) a pillanatnyi megjelenést ábrázolták, a valósághoz, a tárgyak természetes fényben való megjelenítéséhez ragaszkodtak.

 

Monet 1840-ben született Párizsban, s tehetsége már kiskorában nyilvánvalóvá vált. Kamaszkorára abból szerzett zsebpénzt, hogy karikatúrát rajzolt az utcákon. Anyja támogatta a kis Claude művészi karrierjét, míg apja, aki élelmiszerboltot üzemeltetett, hallani sem akart róla. Ijfabb Monet végül 1857-ben, anyja halála után a nagynénjéhez költözött, hogy elmeneküljön apja szigora elől, és szabadon festhessen.

Monet Algériát is megjárta a francia hadsereg tagjaként 1861-ben. Az apjával való konfliktusa azonban, még az afrikai kontinensre is elkísérte, ugyanis apja vállalta volna, hogy megváltja katonai kötelességeitől, amennyiben felhagy a festészettel - de erről fia hallani sem akart. Végül a nagynénje fizette meg a szabadságát, miután tífuszban lebetegedett. A műértők azt állítják, hogy az algériai környezet és klíma nagy hatással volt Monet színhasználatára.

Monet korában szokás volt, hogy a festők beültek a Louvre-ba, és azáltal tanultak minél precízebb képeket létrehozni, hogy a régi nagy művészek vásznait másolták. Az invenciózus Monet kiborult ettől, ráadásul a hírhedt Párizsi Szalon, amely időszakos tárlatokat rendezett a kor legjobb festőit beválogatva, rendre elutasította Claude különc képeit. 1868-ra olyannyira kilátástalannak látta a helyzetét, hogy a Szajnába vetette magát. Az ugrást túlélte, és csatlakozott a hozzá hasonló, elutasított festőkhöz.

1866-ban, két évvel öngyilkossági kísérlete előtt festette meg azt a festményét, ami nem sokkal a szajnai eset után meghozta számára a hírnevet. A kép nem más volt, mint a Nő zöld ruhában.

zöldruhásnőmonet

Monet jó barátja volt Renoirnak. A két festő olyannyira szoros viszonyt ápolt, hogy amikor Monet 1873-ban ellátogatott Argenteuilbe, hogy nyugalomban festhessen, Renoir is meglátogatta. Megbeszélték, hogy mennyire elegük van a hagyományos festészetet pártoló szalonistákból, és együtt is festettek a szabadban. Ebből született Renoir festménye, a Monet az argenteuili kertben fest.

Az impresszionizmus kifejezés lényegében Monet-tól ered. A szó az ő egyik festményéből származik, ráadásul nem pozitív jelzőként terjedt el. Monet és festő barátai létrehoztak egy ellenszalont, ahol csak a hozzájuk hasonló stílusban alkotó művészek munkáit állították ki (köztük volt Degas, Cézanne és Renoir is). Itt mutatták be Monet Impresszió, a felkelő nap című munkáját is, ami alapján egy műkritikus másnap cinikusan csak impresszionistának nevezte a kiállítók stílusát a napilapban, és befejezetlen vázlathoz hasonlította vásznaikat.

05impresszio

Monet magánélete, karrierjéhez hasonlóan nagyon hullámzó volt. Festményei visszatérő modellje, Camille 1879-ben hunyt el, hátrahagyva férjét és három gyermeküket. Ám akármennyire is mély kapcsolat fűzte össze őket a hölgy utolsó percéig, Monet az utolsó években viszonyba kezdett egy műkereskedő feleségével, Alice-szal (későbbi második feleségével). A nő olyannyira féltékeny volt Camille-ra, hogy miután az elhunyt, elégette az összes levelét és minden fotót, ami valaha készült róla.

A híressé vált vízililiom, a festő közbenjárására terjedt el Giverny környékén, ahol Monet élt. Az addigra már biztos anyagi háttérrel rendelkező alkotó ugyanis komoly összegeket fektetett kertje szépítgetésébe. Így történhetett, hogy Egyiptomból és Dél-Afrikából rendelt növényeket, köztük a vízililiomot, amit hat kertésszel gondoztatott a mindennapok során. A növény nemcsak a kertjében, de a helyi vizekben is elterjedt, ezért a község vezetősége többször is felszólította a festőt, hogy távolítsa el onnan. Monet nem hallgatott rájuk, szerencsére, hiszen máskülönben nem született volna meg a Vízililiomok sorozat.

Monet romló látással küzdött élete végén. Szembetegségéből kifolyólag pirosas színben látta a világot, ezért utolsó festményei e szín árnyalatában is tündökölnek. 1922-ben végleg megvakult, ám ekkor sem hagyta abba a festést: mivel emlékezett rá, hol találhatóak a színek palettáján, folytatta az alkotói munkát.

Monet-ra, élete alkonyán, ismét nehéz idők jártak. Több mint tíz évvel túlélte legidősebb fiát, ráadásul második felesége is elhunyt 1911-ben. 1926-ban hunyta örök álomra a szemét, és végrendeletében megtiltotta, hogy egyetlen virágot is dobjanak a sírjára.

forrás: Alkotásutca


Nyomtatás   E-mail