168 évvel ezelőtt nyitották meg az Ermitázst a nagyközönség előtt

Az Ermitázs, Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma, Szentpéterváron a Néva partján fekszik. Nevét a Nagy Katalin cárnő által építtetett ún. Remete-lakról kapta, ami franciául Hermitage, itt tartotta első gyűjteményét az uralkodó. A Leo von Klenze német építész tervei alapján épített Ermitázst, amely a világörökség része, 168 évvel ezelőtt, 1852. február 5-én nyitották meg a nagyközönség előtt, I. Miklós idején.

A Szentpéterváron található mintegy 250 múzeum közül az Ermitázs csak maga, mintegy 2-3 millió látogatót fogad évente Oroszországból és a világ minden tájáról. Egyike a világ legjelentősebb múzeumainak, a londoni Tate Galériával és a párizsi Louvre-ral együtt. Oroszország legnagyobb múzeumában, az Ermitázsban mintegy 4 millió műalkotást őriznek, amelyeknek biztonságáért mintegy 300 éve különleges őrök is felelnek. 

Az Ermitázs múzeum története szorosan összekapcsolódikTéli Palotatörténetével, hiszen annak épületét kapta meg, 1918 és 1922 között. A Téli Palota, azaz az Ermitázs épületében régebben csak a cárok festmény-, szobor-, és gobelingyűjteményét állították ki és nem volt látogatható. Az Ermitázs Múzeum több, mint 4 millió darabos gyűjteményéből most is csak nagyon kevés látható az 535 termes Téli Palotában, a műtárgyak többsége ugyanis raktárakban van. A látogatók megtekinthetik a tróntermet, a cári hintót, ókori szobrokat, és a legnagyobb európai művészek, az olasz reneszánsz, a holland barokk és francia mesterek alkotásait egyaránt. (közel 8000 nyugat-európai festmény díszíti a múzeum falait) A nyugat-európai festészet és szobrászat mintegy nyolcezer alkotása, köztük Leonardo da Vinci, Michelangelo, Tiziano, Raff aelo, Rembrandt, Rubens, El Greco, Manet, Monet, Van Gogh, Matisse művei láthatók. Különösen gazdag a német-alföldi és a francia anyag, köztük jó néhány Picasso alkotással. Bepillanthatunk az egykori orosz arisztokrácia fényűző életébe is, a féldrágakövekből, márványból, nemes fafajtákból kialakított trón, -és báltermeken keresztül. A bútorzat gazdagon díszített és aranyozott, és ezek között helyezkednek el a kiállított műtárgyak is.

teli palota 8

Az Ermitázs együttműködik az IBM-mel annak érdekében, hogy létrehozzák az Ermitázs internetről elérhető digitális katalógusát.

Az oroszországi Szentpétervárt és vele a Téli Palotát, amely az Ermitázsnak otthont ad, valamint, a Péter-Pál erődöt még a svédekkel folytatott háború idején, 1703-ban kezdte építeni (stratégiai célokból) I. Péter cár. Sokáig a katedrálisában temették el a cárokat. A város egyik emblematikus helyszíne azóta is a Palota tér és a cárok egykori lakhelye, az 1754-62-ben Bartolomeo Rastrelli tervei alapján épült Téli Palota.

A három emelet magas, kolosszális kiterjedésű barokk épület egyik frontjával a Néva folyóra néz, homlokzatával pedig a Palota tér felé fordul. Ősztől tavaszig ebben az épületben laktak az orosz cárok és Nagy Katalin cárnő is. A Téli Palota mellé később még három épület került: a Kis Ermitázs, a Régi Ermitázs és az egykori Cári Színház. Ezek az épületek ugyan a XVIII. század második felében épültek, mégis egységes építészeti stílust alkotnak. Az Ermitázs épületben egykor a cárok festmény-, szobor-, és gobleingyűjteményét állították ki, persze nem a nagyközönség számára.

A múzeum gyűjteményét Nagy Katalin (I. Katalin) kezdte összeállítani, aki szenvedélyesen és igen jó ízléssel gyűjtötte az európai festészet gyöngyszemeit. A műveket eleinte csak saját, néhány szobás, a palota többi részétől elzárt remetelakába - franciául hermitage - szánta. (A szó eredeti jelentése remetelakot utánzó kerti lak vagy barlangszerű házikó, lugas főúri kastély kertjében.) A gyűjtemény azonban egyre gyarapodott, és mára egyike a világ leggazdagabb képzőművészeti gyűjteményeinek.  A ma a világ egyik legnagyobb képzőművészeti múzeumának gyűjteményei elsősorban külföldi művészek alkotásaiból tevődnek össze, s csak néhány speciális orosz kollekció található itt.

 

A múzeum magában a Téli Palotában (fogadótermekben, cári lakosztályokban és a személyzet helyiságeiben), továbbá, a két régi Ermitázs épületben helyezkedik el. Anyagát a régi cári Ermitázs és a Téli Palota gyűjteményeiből, más cári és arisztokrata paloták kollekcióiból, valamint a forradalom után köztulajdonba átment gazdag magángyűjteményekből állították össze, melyekhez számos új szerzemény is járult. 

Rendkívül érdekes az Ermitázs ősgyűjteménye, mely az ősközösségi társadalom emlékét őrzi, a görög-római gyűjtemény vázákat, terrakottákat és római mellszobrokat foglal magában. A világon egyedülálló a szkíta fegyver- és ékszergyűjtemény, melynek daranjait a Fekete-tenger melléki sírhalmokban és egykori görög gyarmatvárosok ásatásainál találtak. Számtalan tárlót töltenek meg a keleti gyűjtemények: az ősi Kelet (Egyiptom, Urartu) anyaga, valamint a középkori keleti (közép-ázsiai, iráni, kínai, indiai) fegyverek, használati tárgyak és ékszerek. Ide tartozik a világ egyetlen szasszanida (iráni) ezüstgyűjteménye és a páratlan középkori szőnyegek, selymek. 

Az Ermitázs kincsei csak egyszer kerültek igazán nagy veszélybe a II. világháború idején, de akkor a gyűjteményeket biztos helyre szállították az ostromlott Leningrádból. Az ottmaradt munkatársak azonban a blokád idején is folytatták tudományos munkájukat, és művészeti előadásokat tartottak az éhező lakosság vagy a város határában húzódó frontokról néhány órai pihenőre elengedett katonák, matrózok és népfelkelők számára. A különféle országokból és korokból származó legértékesebb arany- és drágakő kincseket külön osztályon helyezték el, a kétszeresen őrzött "Aranyszobában". Ezt a gyűjteményt csak előre bejelentett és szervezett csoportok látogathatják.

3

Érdekesség, hogy az óriási épületben a kezdetektől fogva komoly problémát jelentettek az egerek és a patkányok, a probléma kezelésére Miklós, majd Erzsébet cárnő utasítására macskákat telepítettek be a palota alagsorába, akik igen hatékony küzdelmet folytattak a rágcsálók ellen. „Macskaőrök” több száz éve folyamatosan szolgálatban vannak a Téli Palotában, de a kiállítótermekbe nem engedik be őket, így a látogatóknak csak évente egyszer, a Macska Napon van lehetőségük találkozni velük. A 70 macskából álló csapatot három önkéntes gondozza, a külvilágnak való bemutatásukat pedig egy külön sajtófelelős segíti. A macskaőröknek nem kell egész életüket a múzeum szolgálatában leélniük, egyeseket örökbe adnak (minden évben egyetlen napon, áprilisban van örökbefogadó nap) mások macskakávéházakban pihenik ki a munka fáradalmait. 

Egyébként itt található a világ legaranyosabb közlekedési táblája is: Vigyázat, macskák!

9

 

forrás: 123456

 


Nyomtatás   E-mail