Antonio Salieri, a XIX. századi Bécs legbefolyásosabb zenetanára

Antonio Salieri (1750 – 1825) világhírű olasz zeneszerző, karmester, Beethoven, Schubert és Liszt tanára, 271 éve született.

Salieri tehetségét Florian Leopold Gassmann bécsi karmester fedezte fel. Magával vitte a császárvárosba, támogatta tanulmányait és a bécsi udvarba is bevezette. Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett. 1778–80 között indult itáliai körútjára, amely alatt 1778-ban Europa riconosciuta című operáját megírta a milánói Scala megnyitójára.

1780-ban visszatért Bécsbe. Megismerkedett Gluckkal, akivel jó barátságba került. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett a Les Danaides című opera, amelynek megzenésítését Gluck átadta Salierinek, és így a darabot kettejük neve alatt mutatták be 1784-ben Párizsban. 1788–90 között a császári udvar karmestere volt. 1804 után nem írt új operákat, ám továbbra is generációjának egyik legfontosabb és legkeresettebb tanára maradt, és befolyása Bécs zenei életének minden területén érezhető volt. Liszt FerencFranz Schubert, Ludwig van BeethovenJohann Nepomuk Hummel voltak a leghíresebb tanítványai. 1813-ban a bécsi konzervatórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett.

Salieri zenéje 1800 és 1868 között lassan eltűnt a repertoárból, és ezt követően ritkán volt hallható, egészen hírnevének 20. század végi újjáéledéséig. Ennek az újjáéledésnek köszönhető Salieri ábrázolása Peter Shaffer Amadeus (1979) című darabjában és 1984 -es filmváltozatában. Mozart 1791-ben 35 éves korában bekövetkezett halála után terjedt el az a pletyka, hogy Salieri megmérgezte a fiatal zeneszerzőt, de később kiderült, valójában kölcsönösen tiszteletben álltak egymással.

Alexander Wheelock Thayer életrajzíró úgy véli, hogy Mozart versengése Salierivel egy 1781-es incidensből eredhetett, amikor Mozart jelentkezett Elisabeth württembergi hercegnő zenetanárának, azonban Salieri-t választották, énektanári hírneve miatt. A következő évben megint nem Mozart lett a hercegnő zongoratanára. “Salieri és a követői megmozgatják az eget és a földet, hogy leverjék” – írta Leopold Mozart lányának, NannerlnekA Figaro premierje idején Salieri új francia operájával, a Les Horaces -el volt elfoglalva. Amikor pedig Lorenzo Da Ponte Prágában készült Mozarttal Don Giovanni bemutatójára, a librettistát visszarendelték Bécsbe egy királyi esküvőre, amelynek zenéjét Salieri írta. Mozart nyilvánvalóan nem volt túl boldog mindettől.

A Salieri és Mozart közötti rivalizálás nyilvánosan láthatóvá és hallhatóvá vált a IIJózsef császár által 1786 -ban a schönbrunni Orangery -ben megrendezett opera -kompozíciós verseny során. Mozartot e verseny vesztesének tartották, ugyanis 1791-es Varázsfuvola című operája kapcsán elterjedt az a vélemény, hogy Salieri zenéjét is visszhangozza, mert Papageno sípja egy olyan zenei motívumon alapul, amelyet Salieri B-dúr Clavicembalo-koncertjéből kölcsönöztek. 

Vannak azonban olyan bizonyítékok is, amelyek azt igazolják, hogy Mozart és Salieri valójában támogatták egymás munkáját. Például amikor Salierit 1788 -ban Kapellmeisterré nevezték ki, ahelyett, hogy új operát mutatott volna be, Mozart Figaro-jának újbóli bemutatása mellett döntött és amikor 1790 -ben részt vett II. Lipót koronázási ünnepségén, Salierinek nem kevesebb, mint három Mozart -miséje volt az alkalomra. Salieri és Mozart még egy közös kantátát is összeállítottak énekhangra és zongorára (Per la ricuperata salute di Ofelia ) amely Nancy Storace énekesnő színpadra való visszatérését ünnepelte. 

Ezt a művet, bár az Artaria 1785 -ben kinyomtatta, 2016. január 10 -ig elveszettnek tekintették. Akkor azonban A Schwäbische Zeitung beszámolt arról, hogy Timo Jouko Herrmann zenetudós és zeneszerző felfedezte a mű szövegének és zenéjének másolatát, miközben éppen Antonio Salieriről kutatott a Cseh Zenei Múzeum gyűjteményeiben. Mozart Davide penitente című művét (1785), KV 482 zongoraversenyét (1785), a klarinét -kvintettet (1789) és a 40. szimfóniát (1788) is Salieri javaslatára mutatták be, aki állítólag 1791 -ben még vezényelte is e műveket. Mozart 1791. október 14 -i utolsó levelében azt írta feleségének, hogy felvette Salierit és Caterina Cavalierit a hintójába és együtt hajtottak az operába. Salieri látogatásáról a Varázsfuvola bemutatóján pedig lelkesen azt írta: “Minden figyelmével hallott és látott, és a nyitánytól az utolsó kórusig nem volt olyan rész, amely ne váltott volna ki egy ” Bravó! -t” vagy ‘Bello-t!’ belőle […]. “

Salieri egyébként Mozart pártfogoltjával, Hummellel együtt felnevelte, támogatta Mozart fiatalabb fiát, Franz Xaver Mozartot, aki körülbelül négy hónappal édesapja halála előtt született.

forrás: https://www.britannica.com/biography/Antonio-Salieri    https://en.wikipedia.org/wiki/Antonio_Salieri

Back To Top