113 éve született Henri Cartier-Bresson (1908 – 2004) francia fotográfus, aki Magnum ügynökség egyik alapító tagja volt, Robert Capa, David Seymour és George Rodger mellett.
„Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért dolgozik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiségünket bizonyítsuk. A fényképezés az élet egyik formája.” (Henri Cartier-Bresson)
Az 1920-as években festészettel foglalkozott, több francia mesternél tanult, majd 1928-tól egy éven keresztül Cambridge-ben folytatott festészeti és irodalmi tanulmányokat. 1931-ben kezdett fényképezni egy Leica fényképezőgéppel. 1934–1935-ben egy mexikói néprajzi expedíció fotósa volt. Ugyanebben az évben New Yorkba költözött, itt azonban állandó szerződése nem volt, ebben az időben Paul Stranddel együtt a filmezés technikáját tanulmányozta. 1936–1939 között Jean Renoir francia filmrendező asszisztense volt, dolgozott a La Vie est a Nous és a La Régle du Jeu forgatásán. 1937-ben Herbert Kleinnel dokumentumfilmet készített a spanyol köztársasági hadsereg kórházairól.
A második világháború kezdetén a hadsereg tudósító századának fényképésze lett. 1940–1943 között egy hadifogolytáborban raboskodott, de sikerült megszöknie. Az Egyesült Államokban halottnak hitték és a háború befejezésekor emlékkiállítást rendeztek a tiszteletére a New York-i Modern Művészetek Múzeumában. 1943-ban festőművészek portréi készítésével kereste meg a kenyerét, és ő maga is visszatért a képzőművészethez: gouache-képeket csinált. A háború utolsó évében végigfényképezte Franciaország és Párizs felszabadítását.
A háború után Párizsban élt szabadúszó fotográfusként. 1947-ben a Magnum ügynökség egyik alapító tagja volt Robert Capa, David Seymour és George Rodger társaságában. Több alkalommal is kitüntették az Award of the Overseas Press Club of America díjával (1948, 1954, 1960, 1964). Az 1950-es évektől több nagyszabású fotós körutat tett, végigfotózta Indiát, Burmát, Pakisztánt, Indonéziát (1948–50), majd körbeutazza a Szovjetuniót (1954), Kínát (1959), Kubát, Mexikót, Kanadát (1960)
Az 1960-as években dokumentumfilmeket készített brit és német televíziók számára. 1974-től festészettel és rajzzal foglalkozott, a fényképészet háttérbe szorult. Bár ezek az alkotások olyan nagy múzeumok gyűjteményébe kerültek be, mint a londoni Royal College of Art, a firenzei Palazzo Medici és a minneapolisi Institut of Art, a lehetőséget elsősorban a fotóművészetben elért sikereinek köszönhette és nem a festészeti tehetségének.
Első önálló fotós kiállítását 1932-ben rendezte a New York-i Julien Levy Galériában, a hatalmas siker hatására fotográfiáit a világ legjelentősebb múzeumai és galériái mutatták be.
2000-ben feleségével, a szintén fotós Martine Franckkal és lányával, Párizsban létrehozta az Henri Cartier-Bresson Alapítványt, ahol az ő alkotásain kívül más fotóművészek, filmesek, építészek és grafikusok munkáit is bemutatják.
