Nicolas Namoradze zeneszerző, zongoraművész 1992-ben született Tbilisiben, Grúziában. Előadását a kritikusok „sziporkázónak… érzékenynek és színesnek” ( New York Times ) és „egyszerűen gyönyörűnek” ( Wall Street Journal ) nevezték. 2018-ban került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor elnyerte a triennáli Honens Nemzetközi Zongoraversenyt a kanadai Calgary-ban, amely a világ egyik legfontosabb megmérettetése a zongoristák körében.
Hét éves korában kezdett zongorázni tanulni, 12 éves korában nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kiemelt Tehetségek osztályába, ahol Esztó Zsuzsa tanította. Két évvel később a Fellowship of the Royal Schools of Music diplomáját nyerte el.
Nicolas 10 éves volt, amikor Tbilisiben első hangversenyét adta, azóta rendszeresen fellép Budapest jelentős koncerttermeiben, például a Művészetek Palotájában, de játszott Ausztriában, Németországban és Olaszországban is. Nicolast olyan jelentős magyarországi zenei fesztiválokra hívták már meg, mint a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Tiszadob-i Zongorafesztivál. Játszott a Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarával, a Jena Philharmonic Orchestra-val, a Budapesti Kamarazenekarral és a Budapesti Vonósokkal. Miután elvégezte az egyetemet Budapesten, Bécsben és Firenzében, New York-ba költözött ahol felvették a The Juilliard School mesterképzésére és a CUNY Graduate Center doktori képzésére, a Graduate Center ösztöndíjjal. Tanárai és mentorai között volt Emanuel Axe, Yoheved Kaplinsky, Kocsis Zoltán, Matti Raekallio, Schiff András és Elisso Virsaladze zongorában, valamint John Corigliano. Namoradze több évig a Queens College karán dolgozott, ahol kamarazenét, zeneszerzést és zenetörténetet tanított. Most posztgraduális tanulmányokat folytat neuropszichológián a londoni King’s College pszichiátriai, pszichológiai és idegtudományi intézetében.
Világszerte gyakran ad teltházas előadásokat és a Hyperion kiadónál York Bowen műveit bemutató debütáló albumának közelmúltbeli kiadása is rendkívüli elismerést kapott, többek között a Limelight hónapjának lemezét, a hónap lemeze a BBC Music Magazine-ban, az Editor’s choice, azaz a szerkesztő választása a Gramofonban és a Presto Classical-ban, s közben az Egyesült Királyságban klasszikus instrumentális albuma rögtön az első helyen debütált.
A Gramophone szerint, Namoradze „az a fajta zenész, aki olyan, mint egy lenyűgöző regény, alig várjuk, hogy mi jön tőle”, míg Katherine Cooper a Presto Classical-nél lemezét az év felvételeként aposztrofálta, „amelynek pusztán technikai tökéletessége miatt újra és újra elakad az ember lélegzete, mindeközben született mesemondó is”.
„Nem szoktam elveszni a szavak között, de Nicolas Namoradze előadása legyőzött engem” – írta Michael Church a Nemzetközi Zongora Magazinban a Wigmore Hall-beli legutóbbi debütálása nyomán, és meghökkentőnek írta le az előadást. A preambulumbekezdést a BBC Music Magazine-ban a hónap kedvencei közé is beválasztották . A New York-i Zankel Hallban hallott debütálása után Roman Markowicz a ConcertoNet-ben Namoradze-t „azon ritka művésznek, gondolkodó virtuóznak és „zongoristának” nevezte, aki bebizonyította, hogy egyszer-egyszer választhat jól a zsűri, de most olyan nyertest választott, aki igazi művészként játszik ”.
Nicolas Namoradzeval készült beszélgetésünk meghallgatható itt:
