Megjelent Bozó Péter Fejezetek Jacques Offenbach budapesti fogadtatásának történetéből című kötetete a Rózsavölgyi és Társa Kiadó gondozásában.
1872 áprilisában az épp Pesten tartózkodó Jacques Offenbach megtekintette a Tannhäuser egyik előadását a Nemzeti Színházban.
A Fővárosi Lapok így tudósított az eseményről: „Egy földszinti páholyban ült Offenbach is, az operettek termékeny szerzője. A lepke meglátogatta az oroszlánt, de hatalmas hangját nem sokáig állta ki, s csak másfél felvonást hallgatott meg Wagner zenéjéből, mely a zenevilágban csaknem ellenkező sarokpontot képez, mint az övé.”
A magyar közönség számára persze Offenbach mindig is „az operettek termékeny szerzője”, „a zene Arisztophanésze” maradt – a csellóvirtuózról és -pedagógusról, vagy a La Fontaine állatmeséit megkomponáló dalszerzőről senki nem tudott.
De vajon minek köszönhető, hogy Offenbach műveit oly gyakran állították szembe az „oroszlán”, Wagner zenéjével? Hogyan lett ebből a muzsikusból a 20. század elejére klasszikus szerző? És miként kerültek darabjainak 1950-es évekbeli előadásain olyan mozzanatok a szövegkönyvekbe, mint a Fehér Ház és az amerikai alvilág kapcsolata, a Marshall-segély vagy éppen egy imperialista összeesküvés?
Többek között ezekre a kérdésekre is keresi a választ Bozó Péter könyve, amely a budapesti sajtóban megjelent kritikák és a színházi előadások fennmaradt előadási anyagai alapján mutatja be Offenbach változó magyarországi megítélését, a műveinek megjelenését követő, közel egy évszázadnyi időszakban, nemzetközi kitekintéssel, az angol, francia és német nyelvű szekunder irodalom legfrissebb fejleményeit sem tévesztve szem elől.
A szerző 2010-ben szerezte PhD doktori fokozatát a budapesti Zeneakadémián egy Liszt dalainak szentelt, weimari forrástanulmányokon alapuló értekezéssel. Disszertációjának könyvváltozata – amely A dalszerző Liszt címmel a Rózsavölgyi és Társa kiadónál jelent meg 2017-ben – elnyerte a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság Kroó György Plakettjét.
Bozó Péter 2006 óta az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa, ahol az operett párizsi kezdeteiről és magyarországi gyakorlatáról folytatott kutatásokat. A Studia Musicologica című nemzetközi zenetudományi folyóirat főszerkesztője, emellett rendszeresen tart kurzusokat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájánál.
