Kosztolányi Dezső (1885- 1936) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja 1885-ben, ezen a napon, az Osztrák-Magyar monarchia területén, Szabadkán született. Édesapja Kosztolányi Árpád fizika és kémia professzor, valamint iskolaigazgató volt. Édesanyja a francia származású Brenner Eulalia.
Az író teljes neve Kosztolányi Dezső István Izabella volt, a költőt ugyanis római katolikusként megkeresztelték és két utónevét is keresztszülei után kapta: keresztapját Hofbauer Istvánnak, keresztanyját pedig Oravecz Izabellának hívták. Az irántuk való tiszteletből, a megkeresztelt gyermek is megkapta a nevüket.
Írni, olvasni és angolul nagyapjától tanult meg, aki 1848/49-ben Bem seregében szolgált. A szabadságharc mellett Kosztolányi Dezső már gyermekként kiállt, egy alkalommal azért kapta a „kevésbé szabályszerű” minősítést magaviseletből, mert március 15-én, hazafias okokból nem ment iskolába. A következő évben egyébként már apja volt az iskola igazgatója, a forradalom évfordulóját pedig hivatalos ünneppé tették.
Kosztolányi Dezső a középiskolai tanulmányait Szabadkán kezdte meg, de a gimnáziumi önképzőkör tanárával olyan hevesen összekülönbözött amiatt, hogy a tanár több helyen bele akart javítani dolgozatába, mivel magyartalannak érezte azt. hogy végül érettségi előtti kizárás lett a konfliktus a vége. Kosztolányi költő végül magánúton tette le vizsgáit, amik olyan kiválóra sikerültek, hogy nyáron jutalomból egyedül utazhatott el nyaralni Fiumébe.
1903-ban Budapestre költözött és ekkor kezdte meg tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán, magyar-német szakon. Itt találkozott Babits Mihály és Juhász Gyula költőkkel, és életre szóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel is. Egy kis ideig a bécsi egyetemre is járt, de nem fejezte be, hazaköltözött és újságírónak állt, amely szakmát élete végéig gyakorolta.
A költő unokaöccse volt a tragikus sorsú zseni, Csáth Géza, akivel nagyon jó kapcsolatban volt, Kosztolányi rengeteget segített rokonának. Csáth az ő ösztönzésére kezdett tárcákat írni a Budapesti Naplóba, majd lett a Nyugat munkatársa.
Unokatestvérével kétszer is ugyanazért a nőért rajongtak. Az egyikük Ohrmann Kálmán szabadkai vaskereskedő felesége volt, akinél minden nap vásároltak egy szöget, s akiről ezt írta Csáth: „az ő arcképét akartuk megszerezni múltkor én és Dide. 18 éves még csak. Igen szép. Az irigy nyelvek (persze az asszonyok) azt beszélik róla, hogy festi magát. Nem igaz.” A másik hölgy a budapesti Csendes Alice színésznő volt.
Kosztolányi fiatalként kipróbált két 20. századi divatot: egy ideig Bicsérdy Béla hatására vegetariánus volt, majd megismerkedett a kábítószerek világával is. Az ópium, az atropin, az arzén, az antipyrin, a koffein, a veronál, a morfium, a nikotin és az alkohol hatásairól a Mérgek litániája c. versében olvashatunk. „Comprendre c’est tout pardonner – Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán – s megérted!”
Kosztolányi Dezső 1908-ban átvette a költő Ady Endre helyét, aki Párizsba utazott tudósítani egy budapesti lapnak. 1910-ben jelent meg első verseskötete a Szegény kisgyermek panaszai címmel, mely országos sikert aratott, és mellyel egy termékeny időszak kezdődött el Kosztolányi Dezső életében. Szinte minden évben kiadott egy könyvet.
1913-ban vette feleségül Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona néven jelentette meg novelláit. 1915-ben született meg fiúk, Kosztolányi Ádám. Az író egyedül maradt akkor öthónapos fiával, Ádámmal – feleségét a tátraszéplaki szanatóriumban gyógykezelték, tüdőcsúcshurutja miatt. A külön töltött időszak alatt Kosztolányi megpróbált maradéktalanul beszámolni feleségének gyermekük fejlődéséről, olykor napi négy-öt levelet is írt.
Az írót nagyon érdekelte a Kelet kultúrája: fordított japán és kínai verseket.
sőt több japán népdal fordítását is neki köszönhetjük. „Haj Ó, éjfekete, szép hajam, sötét, mint erdő a viharban. Mi lett veled? Azt mondja tükröm, hózivatar van.” /Fujiwara Okikatsu/
Legjobb barátai között volt Karinthy Frigyes, akivel folyamatosan ugratták egymást, és tréfáik jelentős része az utókor számára is fennmaradt. Kosztolányi így nyilatkozott Karinthyről: „Ez a marha volt köztünk a legnagyobb zseni.”
a felvételen Epres Attila hallható
A két zseniális író rendszeresen telefonbetyárkodott. Az egyik ilyen esetről mesél Kosztolányi felesége: „azután történt, hogy Kosztolányi hazatért európai körútjáról, amikor is – többek közt – meglátogatta száműzött II. Vilmos német császárt Hollandiában, Doornban. Késő éjszaka volt, régen aludtunk nagy, sárga ágyunkban, amikor csöngeni kezdett a telefon. – Hát ki lehet? – riadva néztünk egymásra. Elsőül én másztam ki az ágyból, álomittasan – mindig is kíváncsi természetű voltam -, az uram legyintett. – Ugyan hagyd, aludj, majd abbahagyja, biztosan tévedés. Felemeltem a kagylót. – Interurbán. Doorn keresi önöket – hallottam a női hangot. – Doorn – suttogtam ámulva és ijedten, mintha azt mondanám: rendőrség. Átadtam férjemnek a kagylót. – Hier, Doorn, hier Doorn, hier Doorn – hallatszott többször egymás után a távoli, monoton hívás – Moment, bitte zu warten, Wer dort? Herr von Kostolani? Most férfihang beszélt, németül mondta, hogy bocsásson meg és ne haragudjon Herr von Kostolani, amiért ilyen szokatlan időben zavarja, de kellemetlen és kissé kényes ügyben kénytelen vele, ugyanis távozása után vették észre, hogy az ezüst étkészletnek egy darabja, pontosabban egy ezüstkanál hiányzik, és mivel senki másra nem gyanakodhatnak, ő mint őfelsége udvartartásának főudvarmestere nyomatékosan, de kellő tisztelettel kéri, hogy származtassa vissza az említett tárgyat. Az uram hálóingben, kezében a telefonkagylóval már úgy nevetett, hogy könnyei csorogtak. – Te marha – mondta Karinthynak a telefonba, és valami csúnyát is mondott még -, honnan beszéltek?”
Az 50 éves Kosztolányi Dezső már nagybeteg volt, amikor 1935 nyarán egy visegrádi üdülőben pihent feleségével. Itt nyaralt a 36 éves Radákovich Mária is kisfiával, de férje nélkül. Kosztolányi, aki ekkor már túl volt egy stockholmi rádiumkezelésen, rossz kedélyállapotban érkezett. Tehernek érezte a megélhetéshez szükséges mindennapos publikálást, barátjának, Füst Milánnak pedig arról beszélt, hogy feleségét, Harmos Ilonát távol érzi magától.
A Visegrádon megismert fiatal nő hamar rabul ejtette. Beszélgetések, közös séták, majd titkos légyottok követték egymást. A pár hamar lelepleződött: Ilona észrevette őket, ahogy a parkban andalogtak. Ezután már óvatosabbak, Dide éjjelente lopakodott át az asszony szobájába. Ilona mindent sejtett, de arra számított, hogy a nyaralással a liezon is véget ér majd. Nem így történt: Dide visszament Visegrádra Máriához, később pedig Füst Milán és felesége hozták-vitték köztük a szerelmes leveleket. Amikor megint lebuktak, Ilona goromba levélben szólította fel riválisát, hogy hagyja békén a férjét. Végül Kosztolányi mindent elmondott.
Megkérte a feleségét, hogy engedje Máriához. Ilona beleegyezett. Dide az egyik nap válni akart, a másik nap közölte, hogy nem tud a felesége nélkül élni. A mindennapos őrlődés közben Kosztolányi megírta legszebb szerelmes versét, a Szeptemberi áhítatot. Ez volt az egyetlen, amelyet nyomdába adás előtt nem mutatott meg a feleségének, és amelyet Ilona a Nyugat-beli megjelenés után sem olvasott el. Nem neki szólt.
Egy nap végül felbukkant Mária férje is, aki felszólította a költőt, hogy váljon el, vegye el Máriát, vagy pedig álljon ki vele párbajozni. Végül sem párbaj, sem válás, sem esküvő nem lett. Helyette újabb műtétek, kórház, kényszerű némaság következtek. A visegrádi nyaralás után alig több mint egy évvel Kosztolányi a halálos ágyához kérette cinkosát, Füst Milán feleségét, Helfer Erzsit. Egy vastag mappát adott át neki, benne Mária hozzá írott leveleivel. Azt kérte tőle, hogy a koporsóban ezt tegyék a feje alá. A temetés előtt Erzsi nem fért a ravatal közelébe, így Gellért Oszkárt kérte meg, hogy teljesítse a költő végakaratát. Átadta a mappát, de nem látta, hogy mi történt ezután. Nemsokára Gellért is meghalt: sosem tudjuk meg, mi lett a szerelmes levelek sorsa.
forrás: körkép.sk, ahmagazin, 3, Irisz koszorúja, antikvárum.könyv.blog
