Fryderyk Chopin lengyel származású zeneszerző és zongoravirtuóz, 210 évvel ezelőtt született. Balladái, keringői, mazurkái, polonézei és zongoraversenyei a zenetörténet legszebb alkotásai között vannak
Fryderyk Chopin azaz, Frédéric Chopin – egy Varsó közelében fekvő kis lengyel faluban született 1810. március 1-jén. Lengyelországba települt édesapja líceumokban tanított franciát, édesanyja zongoraleckéket adott. Chopin hatéves korától zongorázott és komponált, hétévesen már két polonézt (G-moll és A-dúr) szerzett.
A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a „kis Chopin” a fővárosi arisztokrata szalonok látványossága lett, és számos jótékonysági koncertet is adott. A városban hamar szárnyra kapott a hír: ő a kis Mozart. Csodagyerek volt, akit a szülei mindenben támogattak, a legjobb tanárt biztosították számára, nyaranta vidéki pihenő utakra küldték, s hamarosan egész Lengyelországban ünnepelt pianista és zeneszerző lett. Húszévesen indult el Bécsbe, ahol az időközben kitört varsói felkelés miatt Párizs felé kellett folytatnia útját, s menetközben írta meg Forradalmi etűdjét.
Legközelebbi barátai mind részt vettek a lengyel forradalomban, melyet Chopin is pártolt, de ő maga törékeny testi alkata miatt nem harcolt. Párizsban írók, költők, festők, szobrászok, zeneszerzők, köztük Balzac, Liszt, Mendelssohn, Delacroix és Schumann voltak a barátai. Számos befolyásos családban, bankároknál, grófoknál tanította a hölgyeket zongorázni, még Rotschild báróné is a tanítványai közé tartozott.
1836-ban Chopin már titokban eljegyzett egy tizenhét éves lengyel lányt, Maria Wodzińskát, de az eljegyzést később felbontották. Még abban az évben, a Liszt Ferenc kedvesénél, Marie d’Agoult grófnőnél tartott fogadáson Chopin megismerkedett Dudevant bárónéval (azaz Amandine Aurore Lucie Dupinnel), akit leginkább írói álnevén, George Sand-ként ismerünk. A francia romantikus írókhoz tartozó báróné számos neves személyiséggel (Prosper Mérimée, Alfred de Musset, Alexandre Manceau) folytatott szerelmi kalandjáról volt hírhedt. A 19. század legkülöncebb írónője kora legelszántabb női egyenjogúságért harcoló aktivistája volt, akit Balzac „kollégájaként” emlegetett, mivel többek között szivarozott és férfiruhákat viselt.
George Sand
Chopint eleinte nem vonzotta. „Valami taszít tőle” – írta a családjának. A kapcsolatuk 1847-ben ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította meg, hogy viszonya van Solange lányával. Egyesek szerint Chopin az anya és lánya között elmérgesedett viszony miatt lépett ki a kapcsolatukból.
Mallorcánegyütt töltött 1838–39-es telük emlékezetes maradt, mert egy fűtetlen parasztházban, majd az üres és hasonlóan fűtetlen valldemossai kolostorban voltak egész télen. Chopin később gyakran panaszolta, mennyire nehéz volt Párizsból idehozatnia és a hegytetőre felcipeltetnie a zongoráját. E reménytelen hangulatú időszak jelenik meg a 24 prelűdjében (Op. 28), amelyeket főleg ott írt. Az időjárás olyan súlyos hatással volt az egészségére, idült tüdőbajára, hogy kénytelenek voltak visszatérni Párizsba.
Chopin és Sand nagyhírű kapcsolatát mutatja be az Impromptu című film, amelyben Chopint Hugh Grant, Sand-t Judy Davis játssza.
Az 1848-as angliai koncertkörútján a zeneszerző krónikus tüdőbaja végzetesen kiújult. Párizsba visszatérve fiatalon, harminckilenc éves korában meghalt. Nem sokkal halála előtt írta barátjának: „Bajunk az, hogy nagy hegedűkészítő alkotott minket, valami egészen kiváló Stradivarius, de ő nincs már, hogy helyrehozza sérüléseinket.”
Zeneszerzőként Chopin egy korábban teljesen ismeretlen, új zongorastílus megteremtőjévé vált, amellyel Beethoven után a zongorajátéknak új irányt adott. Virtuóz, de mégis kidolgozott stílusát, amelynek melodikáját és ritmikáját pl. mazurkákból és polonézekből, a lengyel népzene elemeiből merítette, ritmikai differenciáltság, varázsos hangzás jellemzi. Ehhez a stílushoz kapcsolódott többek közt Liszt, Rachmaninov, Szkrjabin és Szymanowsky.
Néhány évvel ezelőtt, szakértők megvizsgálták Chopin-nek a varsói Szent Kereszt-székesegyházban őrzött szívét, és megállapították, hogy az tuberkulózis és esetleg más tüdőbetegségek nyomait mutatja. Ez egybevág a Chopin halálakor, 1849-ben kiadott párizsi orvosi jelentéssel, amely szerint a lengyel születésű komponista halálát tuberkulózis okozta. Chopint Párizsban temették el, de szívét – a romantikus korszak szokásainak megfelelően – Varsóba vitték, ahol felnevelkedett, és ott az Óváros közelében lévő Szent Kereszt-bazilikában helyezték el. Kettős dobozban, egy lepecsételt kristályüvegben őrzik egy díszes oszlop belsejében. A szívet mindenféle beavatkozás nélkül szemlélték meg a szakértők.
Tadeusz Dobosz, a wroclawi Orvosi Akadémia törvényszéki orvosszakértő tanszékének tanára elmondta, Chopin szíve kiváló állapotban van. Hozzáfűzte, hogy a vizsgálatra azért volt szükség, mert egyes történészek kétségbe vonták, hogy a befalazott üvegben valóban benne van-e a zeneszerző szíve. A vizsgálat eloszlatta a kétségeket – hangsúlyozta a professzor. A szívet tartalmazó üvegedényben lévő konzerválófolyadék színéből konyakra lehet következtetni, amely a kor legerősebb szeszes itala volt, és konzerválási célokra is használták.
Michal Witt genetikus professzor elmondta, hogy a szív jelentősen megnagyobbodott, ami tüdőbetegségből eredő légzési problémákra utal. Tuberkulózisos gümők is láthatók a szerven. A tudós nem bocsátkozott feltételezésekbe, hogy milyen egyéb baja lehetett a törékeny szervezetű és gyakran betegeskedő zeneszerzőnek. Amikor Witt 2008-ban engedélyért folyamodott Chopin szívének megtekintéséért, azt mondta, hogy a komponista egy gyógyíthatatlan örökletes anyagcsere-betegségben, úgynevezett cisztás fibrózisban szenvedhetett. A szemle után a szakértők viasszal ismét lepecsételték az üvegedényt, és közölték, hogy a legközelebbi vizsgálatra leghamarabb 2065-ben kerülhet sor.
A szívét tartalmazó urnát a zeneszerző nővére vitte haza Lengyelországba Párizsból 1850 körül, de csak 1880-ban helyezték el a Szent Kereszt-székesegyházban.
forrás: 1, francianyelv.hu, Filharmónia, Baloghpet.com, hvg, MTI
