John Powell brit zeneszerző az e heti Cinemusic vendége, aki mára az egyik legmeghatározóbb egyénisége a hollywood-i zeneszerzőknek, ám egykor reklámfilmek zenéjével kezdte pályáját.
Az 1963-ban kelet-sussex-i születésű Powell hétéves korában vette elő először kezébe a hegedűt. Apja, a Királyi Filharmonikusok tubajátékosa biztatta, de csak egy pontig. „Mindig azt szokta mondani: „Ne játékos légy, hanem zeneszerző.” Végül megfogadtam a tanácsát. Igaza volt. Amit elértem, soha nem tehettem volna meg zenészként.”
Saját bevallása szerint, John gyerekkorában klasszikus zenei sznob volt, és csak tizenéves korában kezdett érdeklődni a pop iránt. „Nem volt filmes ambícióm – mondja -, de emlékszem, hogy szerettem a The Great Escape filmzenéjét, így öröm volt a Chicken Run-on dolgozni.”
Powell az érettségi után Sir George Martin londoni studiójában tanult, majd a londoni Trinity College of Musicban. A főiskolát azonban abbahagyta, hogy klasszikus koncertzenét írjon. Hamarosan látta, hogy ebből nem lehet megélni, első fizetett munkája – zeneszerzőként – reklámzenéből származott.
John Powell remekül átfogta a számítógépes zeneszerzést, és részben ez a technikai szakértelme volt ajánlólevele a 1990-es évek közepén Hans Zimmerhez, aki hamarosan Hollywood legjobb zeneszerzőjévé vált. Zimmer írta azokat a filmzenéket, amelyek meghatározták ezt a korszakot, beleértve a The Rock (1996) és a Gladiator (2000) c. alkotásokat.
Powell 1996-ban költözött Los Angelesbe. „Mindig azt mondom, hogy gazdasági migráns vagyok. Nem volt elég munka Nagy-Britanniában ”- emlékezik vissza. „Nem tudtam kiépíteni a karrieremet, és untam már a reklámipart, ezért 1996-ban eljöttem és bevettem a Venice Beach-et. Úgy döntöttem, hogy adok magamnak egy évet, és megnézem, mi történt. Egy héten belül felhívott egy ajánlattal Hans Zimmer…
