Buenos Aires (eredeti nevén Ciudad de la Santísima Trinidad y Puerto de Santa María de los Buenos Aires, A Szentháromság városa és a Jó Szelek úrnőjének Szűz Máriának kikötője) Argentína fővárosa, egyben legnagyobb városa és kikötője, valamint Latin-Amerika egyik legnagyobb városa. 488 évvel ezelőtt, ezen a napon alapította, a spanyol Pedro de Mendoza.
A 19. századi polgárháborúkat követően a város elszakadt Buenos Aires tartománytól és nagyvárossá nőtte ki magát, beolvasztva Belgrano és Flores városokat. Az argentinok szövetségi fővárosként is nevezik megkülönböztetésül az azonos nevű tartománytól. Az 1994. évi alkotmányban Ciudad Autónoma de Buenos Aires néven hivatalosan is autonóm városi rangot kapott.
A britek erős befolyással bírtak Argentínában, egyik örökségük a hagyományos délutáni tea, amelyet Buenos Airesben egyszerűen „té” vagy „merienda” néven ismernek. Ennek a brit hagyománynak a helyi elsajátítása magában foglalja a teát, a kávét vagy a yerba mate-t (helyi teafajtát), és hagyományosan egy kis töltött sütemény, a kifli helyi változata. Buenos Airesben hagyományosan késő ebédelnek,inkább estebéd már, és addig e sütemény kitűnően laktat.
Az emblematikus Alvear Palace Hotel a város egyik legelegánsabb délutáni teáját kínálja , csakúgy, mint az Avenida de Mayo-i hagyományos Tortoni kávézó. Buenos Airesben már régóta virágzó a kávézókultúra, és számos történelmi kávézója van. Ezek némelyike a jeles irodalmi, zenei és politikai szereplők találkozóhelye, köztük Argentína leghíresebb írója, Jorge Luis Borges is imádta a kávézók világát, de Carlos Gardel a tangókirály is. Ma a városnak több mint 70 műemlék jellegű kávézója van, amelyek bares notables néven ismertek, és amelyeket a város kultúrájának fontossága miatt karbantartanak.
Az UNESCO immateriális kulturális örökségnek nyilvánította a tangót. A tánc az 1800-as évek közepén alakult ki, Buenos Aires akkori munkásosztályának kikötői területein található bordellókban és más terekben, például San Telmóban, La Boca-ban és Barracasban, ahol a közelmúltban a bevándorló felszabadított rabszolgákat és szegényebb rétegek életek, a társadalom peremén. Az 1910-es évek táján, olyan világhírű művészek, mint Carlos Gardel vitték el e zenét Párizsba, s ekkor Argentína magasabb társadalmi osztályai is elfogadták a tangót.
Ma olyan helyeken láthatunk tangóesteket, mint az Esquina Carlos Gardel vagy a Rojo Tango a Faena Hotelben , vagy a Salon Canning, ahol kipróbálhatjuk a tánctudásunkat. Sok studió kínál leckéket az előadások előtt. Felkereshetjük a tangólegenda, Carlos Gardel otthonát, ahol tangókönyvtár és kiállítás is helyet kapott az életéről és karrierjéről.
World Cities Cultural Forum 2015-ös jelentése szerint az argentin fővárosban fejenként több könyvesbolt található (25-en 100 000 ember után), mint a világ bármely más városában. A Librerías Buenos Aires két leghíresebb sugárútján, a Corrientest és a Santa Fe-n is számos csodás üzlet látható, mint a gyönyörű El Ateneo Grand Splendid könyvesbolt, amelyet régi színházzá alakítottak át. Több, mint 800 könyvesbolt és több ezer kioszk kínál megfizethető papírkötéseket az egész városban, San Telmótól használt és antik könyvektől kezdve Palermo Viejo-ig, Argentína egyik legnagyobb írójának, Jorge Luis Borges kedvenc környékén.
Az 1822-ben megnyílt La Recoleta temető négy városrészre terjed ki, és a leghíresebb, mint Maria Eva Duarte de Perón, ismertebb nevén Evita első pihenőhelye. Vándoroljon a sírok között, sokakat gyönyörű szobrok borítanak, és meglátja Argentína számos legfontosabb történelmi személyének végső nyughelyét, akik neve szintén Buenos Aires utcáin jelenik meg.
Buenos Aires egyik legemlékezetesebb helyszíne az Avenida 9 de Julio (vagy július 9-i sugárút), amelyet 1816-os napjára neveztek el, amikor Argentína elnyerte függetlenségét Spanyolországtól. A világ legszélesebb átjárói között számontartott sugárút délről északra halad át Buenos Airesen, és otthont ad többek között az Obeliszknek. 1888 óta folyamatosan átalakítják a várost, hogy jobban hasonlítson Párizsra. A munka csak az 1930-as években kezdődött el, a jelenlegi 12 sávos szélességet (mindkét irányban hatot) az 1960-as években érte el.
A Palermo szomszédságában található rengeteg park között, a Libertador és az Alcorta sugárút között, a Casares út mentén található, Buenos Aires japán kertje, amely az 1960-as évek végén nyílt meg egy japán herceg látogatásának tiszteletére. Díszes tereprendezésével, japán világítótornyával és vörös hídjaival úgy érezhetjük, mintha új titkos világba lépnénk. A kert számos ázsiai fesztivál helyszíne, közösségi központ és teaház is található a kertkomplexumban.
Az 1913-ban megnyílt Buenos Aires metró, az úgynevezett „El Subte”, Latin-Amerika legrégebbi, New York, Boston és Philadelphia után Amerikában a negyedik legrégebbi metrórendszere. Első vonala, a Línea A összekötötte az elnöki palotát, vagy a Casa Rosadát a kongresszussal. Ez a történelmi vonal gyönyörűen díszített, néhány állomáson mini kijelzőn olvashatunk a metró történetéről. Számos állomást színes csempék díszítenek, a mór tervektől kezdve a funky 1970-es mintájáig. A legújabb vonal a Línea H, amely a világ egyetlen olyan metróállomása, amelyet egy LMBT polgári jogi harcosról neveztek el (Carlos Jáuregui-ról) a Sante Fe és a Pueyrredon sugárút sarkán.
A Puerto Madero negyed központi emlékműve a Puente de la Mujer, vagy a Nő hídja, amelyet a híres spanyol építész, Santiago Calatrava tervezett. A gyalogos híd a párok kedvelt helyszíne, különösen naplementekor. Az is helyénvaló, hogy a világ nőinek tiszteletére épült híd egy olyan környéken található, ahol az utcák többségét az argentin történelem fontos nőalakjairól nevezték el, mint például Alicia Moreau de Justo, az argentin politikai vezető és író, Juan B. Justo felesége ( akinek saját utcája van Palermóban). Számos tevékenysége mellett 1920-ban az Union Feminista Nacional társalapítója is volt.
forrás: The Travel Magazine
